Eddig példátlan megmozdulásra várják a résztvevőket vasárnap a Székelyföldre: hosszú kilométereken át tartó, a remények szerint több tízezer fős menetben készül az erdélyi magyar közösség a román kormány régiósítási tervei ellen tiltakozni, illetve kiállni az autonómiakövetelések mellett.
2013. október 25., 09:152013. október 25., 09:15
A demonstráció két okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert végre kiviszi a megmozdulást a településekről, ezáltal kényelmetlenséget okozva ugyan a közlekedőknek, de ugyanúgy kényelmetlen helyzetbe hozva a bukaresti hatóságokat is, amelyek ezáltal megtapasztalhatják, milyen tömegigény mutatkozik arra, hogy ne a központ szempontjai alapján, hanem a helyiek véleményét és érdekeit szem előtt tartva szülessenek meg a különböző régiókban élő embereket érintő döntések.
Másrészt azért is, mert az ötlet egy civilnek tekinthető szervezettől, a Székely Nemzeti Tanácstól származik, nem pedig valamely politikai párttól. A politikum is rácsatlakozott ugyan, hiszen imázsjavító lépésnek sem rossz egy ilyen, népszerű követeléseket megfogalmazó megmozduláson részt venni, de a kezdeményezés mégiscsak a politikumon kívülről ered. Hasonló némileg a helyzet a marosvásárhelyi jogvédő, Lakó-Péterfy Tünde esetéhez, aki szintén civil kezdeményezésként kezdett a magyar nyelv használata érdekében kétnyelvű címkéket osztogatni az egyik piacon, és akit ezért a hatóságok mondvacsinált ürüggyel megbírságoltak. Majd ennek nyomán az egész erdélyi magyar társadalom megmozdult, hogy aprópénzt gyűjtsön a jogvédőnek a bírság kifizetésére, ezzel a fricskával jelezze: a polgárok nem tűrik „a hivatalnak packázásait.” Az ilyen kezdeményezések azt jelzik, hogy amikor a politikum kifogy az ötletekből, és legfeljebb unalmas tüntetésekre futná az erejéből, a civil szféra képes „vérfrissítéssel” szolgálni.
Ennek alátámasztására, az alulról jövő kezdeményezések létjogosultságának bizonyítása érdekében is fontos lenne, hogy a vasárnapi meneten is minél többen vegyenek részt. Hogy számot tevő tömeg mutassa meg az ország – és remélhetőleg a világ – nyilvánosságának: az önrendelkezés nem csupán egyes pártok politikai gumicsontja, hanem jelentős tömegtámogatást felvonultató, legitim közösségi igény.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!