Eddig példátlan megmozdulásra várják a résztvevőket vasárnap a Székelyföldre: hosszú kilométereken át tartó, a remények szerint több tízezer fős menetben készül az erdélyi magyar közösség a román kormány régiósítási tervei ellen tiltakozni, illetve kiállni az autonómiakövetelések mellett.
1970. január 01., 02:001970. január 01., 02:00
2013. október 24., 18:072013. október 24., 18:07
A demonstráció két okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert végre kiviszi a megmozdulást a településekről, ezáltal kényelmetlenséget okozva ugyan a közlekedőknek, de ugyanúgy kényelmetlen helyzetbe hozva a bukaresti hatóságokat is, amelyek ezáltal megtapasztalhatják, milyen tömegigény mutatkozik arra, hogy ne a központ szempontjai alapján, hanem a helyiek véleményét és érdekeit szem előtt tartva szülessenek meg a különböző régiókban élő embereket érintő döntések.
Másrészt azért is, mert az ötlet egy civilnek tekinthető szervezettől, a Székely Nemzeti Tanácstól származik, nem pedig valamely politikai párttól. A politikum is rácsatlakozott ugyan, hiszen imázsjavító lépésnek sem rossz egy ilyen, népszerű követeléseket megfogalmazó megmozduláson részt venni, de a kezdeményezés mégiscsak a politikumon kívülről ered. Hasonló némileg a helyzet a marosvásárhelyi jogvédő, Lakó-Péterfy Tünde esetéhez, aki szintén civil kezdeményezésként kezdett a magyar nyelv használata érdekében kétnyelvű címkéket osztogatni az egyik piacon, és akit ezért a hatóságok mondvacsinált ürüggyel megbírságoltak. Majd ennek nyomán az egész erdélyi magyar társadalom megmozdult, hogy aprópénzt gyűjtsön a jogvédőnek a bírság kifizetésére, ezzel a fricskával jelezze: a polgárok nem tűrik „a hivatalnak packázásait.” Az ilyen kezdeményezések azt jelzik, hogy amikor a politikum kifogy az ötletekből, és legfeljebb unalmas tüntetésekre futná az erejéből, a civil szféra képes „vérfrissítéssel” szolgálni.
Ennek alátámasztására, az alulról jövő kezdeményezések létjogosultságának bizonyítása érdekében is fontos lenne, hogy a vasárnapi meneten is minél többen vegyenek részt. Hogy számot tevő tömeg mutassa meg az ország – és remélhetőleg a világ – nyilvánosságának: az önrendelkezés nem csupán egyes pártok politikai gumicsontja, hanem jelentős tömegtámogatást felvonultató, legitim közösségi igény.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
szóljon hozzá!