Eddig példátlan megmozdulásra várják a résztvevőket vasárnap a Székelyföldre: hosszú kilométereken át tartó, a remények szerint több tízezer fős menetben készül az erdélyi magyar közösség a román kormány régiósítási tervei ellen tiltakozni, illetve kiállni az autonómiakövetelések mellett.
1970. január 01., 02:001970. január 01., 02:00
2013. október 24., 18:072013. október 24., 18:07
A demonstráció két okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert végre kiviszi a megmozdulást a településekről, ezáltal kényelmetlenséget okozva ugyan a közlekedőknek, de ugyanúgy kényelmetlen helyzetbe hozva a bukaresti hatóságokat is, amelyek ezáltal megtapasztalhatják, milyen tömegigény mutatkozik arra, hogy ne a központ szempontjai alapján, hanem a helyiek véleményét és érdekeit szem előtt tartva szülessenek meg a különböző régiókban élő embereket érintő döntések.
Másrészt azért is, mert az ötlet egy civilnek tekinthető szervezettől, a Székely Nemzeti Tanácstól származik, nem pedig valamely politikai párttól. A politikum is rácsatlakozott ugyan, hiszen imázsjavító lépésnek sem rossz egy ilyen, népszerű követeléseket megfogalmazó megmozduláson részt venni, de a kezdeményezés mégiscsak a politikumon kívülről ered. Hasonló némileg a helyzet a marosvásárhelyi jogvédő, Lakó-Péterfy Tünde esetéhez, aki szintén civil kezdeményezésként kezdett a magyar nyelv használata érdekében kétnyelvű címkéket osztogatni az egyik piacon, és akit ezért a hatóságok mondvacsinált ürüggyel megbírságoltak. Majd ennek nyomán az egész erdélyi magyar társadalom megmozdult, hogy aprópénzt gyűjtsön a jogvédőnek a bírság kifizetésére, ezzel a fricskával jelezze: a polgárok nem tűrik „a hivatalnak packázásait.” Az ilyen kezdeményezések azt jelzik, hogy amikor a politikum kifogy az ötletekből, és legfeljebb unalmas tüntetésekre futná az erejéből, a civil szféra képes „vérfrissítéssel” szolgálni.
Ennek alátámasztására, az alulról jövő kezdeményezések létjogosultságának bizonyítása érdekében is fontos lenne, hogy a vasárnapi meneten is minél többen vegyenek részt. Hogy számot tevő tömeg mutassa meg az ország – és remélhetőleg a világ – nyilvánosságának: az önrendelkezés nem csupán egyes pártok politikai gumicsontja, hanem jelentős tömegtámogatást felvonultató, legitim közösségi igény.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
szóljon hozzá!