2009. október 02., 11:272009. október 02., 11:27
Ezen a következő felirattal buzdítják a témára vonatkozó információszerzésre az érintetteket: „Előléptetést hoztak, ezért megérdemelnek egy telefonhívást.” A poén kissé vaskos, de azért ütős. Ámde van egy intézmény, amely reakciója alapján komoly kihívásokkal küzd realitásérzék tekintetében. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőségért felelős ügynökség átiratban tudatta a reklámot kihelyező szervezettel, hogy a plakát sérti a nők méltóságát, mivel azt sugallja, hogy csupán bájaik révén érvényesülhetnek.
Mármost előre kívánom bocsátani, hogy jómagam is a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség híve vagyok, például jó ötletnek tartanám, ha súlyos bírsággal sújtanák azokat a cégeket, amelyek csak azért adnak alacsonyabb bért egy munkavállalónak, mert történetesen nő. Hanem azért talán mégsem kellene a politikai korrektség jegyében ott is diszkriminációs esetet kreálni, ahol amúgy nyoma sincs. Történetesen a sorok szerzőjének is vannak olyan hölgyismerősei, akik diákéveikre viszszaemlékezve lelkesen meséltek olyan tanárokról, akiknek a szóbeli vizsgáin állítólag előnyt jelentett egy kissé merészebb blúz.
Ők pedig, ahelyett hogy bepanaszolták volna, a szóbeli vizsga napján fölvették azt a merész blúzt, majd a vizsgát követően nem arról panaszkodtak, hogy mennyire megalázó és a női méltóságot sértő az indexükbe beírt átmenőjegy, hanem huncutul csillogó szemmel számoltak be arról, hogy szerintük mekkora sikert arattak.
Itt jegyezném meg, hogy amúgy jómagam is elfogadhatatlannak tartom, ha egy férfi tanár számára a dekoltázs mélysége a legfőbb szempont a tudás helyett, de arra is felhívnám a figyelmet, hogy ez a történet is kétszereplős: a vizsgázó diákokat rendszerint nem a vizsgáztató tanár öltözteti reggel, tehát ilyen esetekben rajtuk múlik, mennyire bíznak magukban, hogy a vizsga során testi vagy szellemi adottságaikat akarják kihasználni.
Amúgy meg egy reklám célja éppen az, hogy minél több emberhez eljuttassa üzenetét, ez a kampány pedig alkalmas is erre. Viszont minden esély megvan rá, hogy az esélyegyenlőségi hivatal polkorrekt jogvédő buzgalmában eltorzítsa az üzenetét és negatív fényben tüntesse fel a mellrák elleni küzdelmet. Azért ez egy közpénzből működő intézménytől nem kis teljesítmény.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.