2009. október 13., 11:342009. október 13., 11:34
A PDL kiszivárogtatására, amely szerint kormányzati pozíciók ígéretével sikerült rábeszélni az RMDSZ-t a kormány támogatására, még nem is lenne érdemes adni, hiszen az egymásba vetett bizalom aláásása bevett taktika az ellenfelek megosztására. Azonban az RMDSZ-es vezetők lényegkerülő, kitérő nyilatkozatai már elgondolkodtatók.
Kelemen Hunor szerint például nem lehet biztosan tudni, hogyan is szavaznak majd ma a szövetség honatyái, és egyébként is, a PSD-seken múlik majd, mi lesz az indítvány sorsa. Ami jogos hozzáállás lenne valamely más párt indítványa esetén, ám a saját kormánybuktató dokumentum kapcsán igencsak visszás ez a hozzáállás. A megingás okai között minden bizonnyal a felülről, a kormány részéről tapasztalt és az alulról, a helyi szervezetek által gyakorolt nyomás is megtalálható.
A PDL olyan ígéretekkel csábítja a szövetség vezetőit, amelyek megnyithatnák az utat az eddig elzárt források irányába, míg a tiltakozó belső emberek a kormánypárt helyi képviselőivel megkötött politikai/üzleti paktumokat féltik. Mindkettő igen nyomós érv egy parlamentben is jelen lévő politikai alakulat számára, ám nem árt mérlegelni, hogy a várható haszon rövid vagy hosszú távú-e.
Mert igaz ugyan, hogy a Machiavelli-féle elv szerint a politikában soha ne mondjuk, hogy soha, ám nem biztos, hogy a machiavellizmus mindig és minden körülmények között célravezető. A PDL már több ízben is bebizonyította megbízhatatlanságát, partnereivel szemben rendszerint szószegőnek és állhatatlannak bizonyult, ezért szigetelődött el.
Ha az RMDSZ most a moralitást és a szövetséges melletti kitartást sutba dobva mentőövet dob neki, könnyen megtörténhet, hogy nem csupán partnerei, de a választók is ugyanebbe a skatulyába sorolják – a kitörés pedig igencsak nehéz lesz. Ha nem lehetetlen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok