2013. március 26., 21:012013. március 26., 21:01
Elmondja azt is, hogy mások pedig meg fogják tagadni – ugyancsak a sors szavának engedelmeskedve. Az est fénypontja a hagyatkozás, a testamentum: az ő bekövetkezendő feláldozása emlékére, és ezáltal az Atyával kötendő megújított szövetség jelképeként Jézus szimbolikus áldozatot mutat be.
Megtöri a kenyeret, és kiissza kelyhéből a bort. Megtöretett testének és kiontatott vérének jelképeit. Utána elvonul imádkozni, felkészülni a nagy útra. A tanítványoktól azt kéri, szálljanak ők is magukba, imádkozzanak érte. De amikor visszatér hozzájuk, akkor következik be a nagycsütörtöki jelentéskör második szimbolikus epizódja, a döbbenetes felismerés, hogy a legközelebb álló embereinek is fontosabb a test pihentetése a lelkigyakorlatnál: minden tanítvány a vacsorától eltelve alszik. És ezután már felgyorsul minden: jönnek a világi hatalom katonái, Júdás híressé vált csókjával mutatja meg, kit kell letartóztatniuk, és Krisztust elviszik. Betelik a nagycsütörtök hármas szimbóluma, a mennyország–purgatórium–pokol jelképe. Az áldozat felmagasztosulása és az infernális kínok között a lélek rádöbben a megtisztító tűzben, hogy bármikor egyedül maradhat. Számunkra ez utóbbi különös jelentőséggel bír, hisz egyik legnagyobb költőnk, Dsida Jenő ezt a magára maradást élte át és írta meg. Gyakran gondolok arra, hogy a ma embere, aki időnként elmegy a templomba, a Szentírást is ismeri nagyjából, ha olyan vallású, akkor gyónni és áldozni is eljár, vagy úrvacsorát vesz, más esetben buzgón keresztet vet még az autóbuszon is, ha a járműve templomközelben húz el, de vajon képes-e úgy átélni a krisztusi magány döbbenetét, ahogy az Dsidával történt a kocsárdi állomáson nagycsütörtökön? De ott érzi-e az ostyában vagy az úrvacsora kenyerében a megtöretett testet, a kehely láttán a kiontatott vért? Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Mert a hit az mindenkinek a legbensőbb magánügye, ha kirakatba kerül, ha túlságosan gyakran beszélünk róla, akkor az – szerintem – felér a júdáscsókkal. De talán nagycsütörtökön bocsánatos bűn lehet nyilvánosan szólni a megtöretésről és kiontatásról?
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.