2012. november 14., 09:392012. november 14., 09:39
Vagyis mindebben nincs semmi új, már megszoktuk az eltelt 22 esztendő alatt. Már-már kezdtem is kétségbeesni, hogy ennyire nincs új a nap alatt. De aztán kiderült, mégsem pusztult ki végleg a kreativitás: az ötleteléstől füstölgő fejű kampánystáboknak sikerült kiizzadniuk egy új fogást: a negatív kampány finomított változatát. Amikor nem az ellenfelét szidja a jelölt, hanem önmagát.
Megalázkodik, szánja-bánja, porba hull, ha tehetné, megtaposná saját mellkasát – de még ez sem újdonság. Hanem amit ezenközben mond: megtagadja addig legszentebbnek tartott erényeit. Nem csalás, nem ámítás: saját fülemmel hallottam, s bár eleinte azt hittem, hogy valamiféle ügyes trükk, jó utánzás, de aztán láttam, hogy halál komoly az egész. Ott ült a képernyők előtt a szőkére festett, levitézlett turisztikai és fejlesztési miniszter asszonyság, aki szemrebbenés nélkül tapsolta el az eurómilliókat, senki nem kérdezte hogy miért, talán, mert tudták, hogy úgysem kapnának választ. Szóval ül és beszél.
Elmondja, hogy soha nem bántott meg senkit, nem csalt még adót sem, nemhogy egyebet, nem lopott, azért nincs ellene semmiféle kereset, nem hazudott, nem ölt, nem paráználkodott, felebarátja házát, ökrét, feleségét nem kívánta el, nem készített magának faragott képet… Hát kell ennél több?! És amilyen kis szerény a drága, azt is belerebegte a képünkbe, hogy íme, mindezen sok-sok „nem” okán kell őt föltétlenül honanyává választania azoknak, akiket illet. Akiknek szólt a sok beszéd.
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kellett a legszélesebb közönségnek is előadnia magánszámát? Jobban mondva sejtem: ez lehetett az egyezményes jel, hogy na, fiúk, rajta, így kell ezt csinálni! Ne a többieket szidjátok, hanem önnön butaságotokat. Hogy még lopni, csalni sem vagytok képesek, hogy még álzsebet sem tud varrni a zakótokra a szabó, nemhogy „dupla fenekűt” a rengeteg csúszópénznek. S ha eleget mondjátok, akkor csak elhiszik az emberek, s ha másért nem, sajnálatból rátok szavaznak majd, mondván: segítsünk már a szerencsétlenen, hátha a többi közt csak megjön az esze!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.