2012. november 14., 09:392012. november 14., 09:39
Vagyis mindebben nincs semmi új, már megszoktuk az eltelt 22 esztendő alatt. Már-már kezdtem is kétségbeesni, hogy ennyire nincs új a nap alatt. De aztán kiderült, mégsem pusztult ki végleg a kreativitás: az ötleteléstől füstölgő fejű kampánystáboknak sikerült kiizzadniuk egy új fogást: a negatív kampány finomított változatát. Amikor nem az ellenfelét szidja a jelölt, hanem önmagát.
Megalázkodik, szánja-bánja, porba hull, ha tehetné, megtaposná saját mellkasát – de még ez sem újdonság. Hanem amit ezenközben mond: megtagadja addig legszentebbnek tartott erényeit. Nem csalás, nem ámítás: saját fülemmel hallottam, s bár eleinte azt hittem, hogy valamiféle ügyes trükk, jó utánzás, de aztán láttam, hogy halál komoly az egész. Ott ült a képernyők előtt a szőkére festett, levitézlett turisztikai és fejlesztési miniszter asszonyság, aki szemrebbenés nélkül tapsolta el az eurómilliókat, senki nem kérdezte hogy miért, talán, mert tudták, hogy úgysem kapnának választ. Szóval ül és beszél.
Elmondja, hogy soha nem bántott meg senkit, nem csalt még adót sem, nemhogy egyebet, nem lopott, azért nincs ellene semmiféle kereset, nem hazudott, nem ölt, nem paráználkodott, felebarátja házát, ökrét, feleségét nem kívánta el, nem készített magának faragott képet… Hát kell ennél több?! És amilyen kis szerény a drága, azt is belerebegte a képünkbe, hogy íme, mindezen sok-sok „nem” okán kell őt föltétlenül honanyává választania azoknak, akiket illet. Akiknek szólt a sok beszéd.
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kellett a legszélesebb közönségnek is előadnia magánszámát? Jobban mondva sejtem: ez lehetett az egyezményes jel, hogy na, fiúk, rajta, így kell ezt csinálni! Ne a többieket szidjátok, hanem önnön butaságotokat. Hogy még lopni, csalni sem vagytok képesek, hogy még álzsebet sem tud varrni a zakótokra a szabó, nemhogy „dupla fenekűt” a rengeteg csúszópénznek. S ha eleget mondjátok, akkor csak elhiszik az emberek, s ha másért nem, sajnálatból rátok szavaznak majd, mondván: segítsünk már a szerencsétlenen, hátha a többi közt csak megjön az esze!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.