Megszámláltatunk

 Az ok: a kormány nem képes feldolgozni, hogy a korábban általa is elfogadott játékszabályok értelmében a referendum érvénytelen, ezért aztán utólag hiteltelennek nevezte a korábban saját maga által megállapított választói létszámot. Ennek nyomán most azzal az abszurd helyzettel kell szembesülnünk, hogy az állam sem bízik a saját intézményeiben – mint a népesség-nyilvántartó hivatalok –, nem tartja hitelesnek az általuk birtokolt adatokat, ezért kitalálták, hogy ajtótól ajtóig járva számolják meg a polgárokat – kevesebb mint egy évvel a legutóbi népszámlálás után. Hogy mindezt hogyan tudják majd lebonyolítani, az még igencsak kérdéses.

Hiszen egy népszámlálás megszervezéséhez hosszas előkészületek szükségesek, még akkor is, ha csupán azt ellenőrzik le, hogy hány szavazati joggal rendelkező személy van még a háztartásban. Arról nem is beszélve, hogy a minicenzus megszervezésének és lebonyolításának kötelességét a kormány nemes egyszerűséggel a helyi önkormányzatokra terhelte. A népszámlálás kivitelezéséhez rengeteg ember szükséges, főleg a nagyobb városokban. Még nem tudni, hogy külsősöket szerződtetnek, mint az „igazi” népszámláláson, vagy az önkormányzatoknak alárendelt intézmények személyzetét vetik be, aminek nyomán a városházi osztályvezetőtől kezdve a helyi rendőrség tagjain át a városháza kapusáig mindenkinek járnia kell a várost, elhunyt vagy külföldre költözött szavazópolgárokra vadászva. A

kárhogy is lesz, mindenképpen újabb jelentős összeget emészt fel – természetesen a mi adólejeinkből. Egyértelmű, hogy a kormány azt szeretné kimutatni, hogy kevesebb a választójoggal rendelkező polgár, így valójában megvolt a Băsescu menesztéséhez szükséges érvényességi küszöb a referendumon. Ennek nyomán – miután a hirtelen fölmerült ötlet kivitelezésére amúgy is kevés az idő, és kérdéses, mennyire alaposan és szakszerűen bonyolítható le – a minicenzus erdeményeinek hitelessége is erősen kérdésesnek tűnik. Főleg az USL irányította önkormányzatokban.