2009. május 19., 10:532009. május 19., 10:53
Hiszen a BBTE korábban stabil partnernak számított a magyarellenes megnyilvánulások terén – emlékezetes, hogy a multikulturalizmusával kérkedő felsőoktatási intézmény vezetése azért menesztett két fiatal magyar tanárt, mert azok magyar nyelvű feliratot mertek kihelyezni az egyetem épületében. Mára azonban – legalábbis ezen a téren – más szelek fújnak: az egyetem több épületében is megjelentek a magyar feliratok, és a változás a mostani nyilatkozatban is tetten érhető.
Abban ugyanis az egyetem igazgatótanácsa a kulturált, civilizált egymás mellett élés, egymás értékeinek és múltjának kölcsönös elismerése mellett teszi le a garast, amikor leszögezi: a városban helye van a magyar és német nyelvű tájékoztató feliratoknak is. Kellemetlen lehet ez a polgármester számára még akkor is, ha amúgy nem várható, hogy az egyetem javaslata nyomjon is valamit a latban a táblák végleges kinézetére vonatkozó politikai döntés meghozatalakor.
Ismeretes: Apostu pártja, a PDL számára már eddig sem jelentett gondot, ha néhány pluszszavazatért cserében a magyarokat kellett ostorozni, az előző ciklusban is e párt ellenkezése miatt akadt el a kisebbségi törvény a parlamentben. Most pedig újabb választás következik, így tulajdonképpen várható volt, hogy a magyar ügy valamilyen módon napirendre kerül – ha más módon nem, hát úgy, hogy a magyar nyelvet „lefelejtik” a kolozsvári tájékoztató táblákról, arra való hivatkozással, hogy az nem világnyelv.
Ám az, hogy most ezt a kisstílű, pitiáner húzást a BBTE vezetése nem hajlandó legitimálni, azt üzeni: a jelenlegi kolozsvári városvezetés próbálkozhat ugyan azzal, hogy „felnőjön” a funari időszak vívmányaihoz – ám kultúrember ilyen kezdeményezéshez nem csatlakozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok