VEZÉRCIKK – Úgy tűnik, Marosvásárhelyen ára van a szolidaritásnak: a csendőrség jelentős pénzbírsággal sújtotta azokat, akik Skócia függetlenedési szándékait üdvözölték úgynevezett villámcsődület formájában.
2014. szeptember 24., 20:032014. szeptember 24., 20:03
A közös véleménynyilvánításnak ez a formája mifelénk is egyre népszerűbb. Néhány, hirtelen felindulásból társadalmilag aktívvá váló ember legfeljebb 15 percen át igyekszik a forgalom vagy egyéb tevékenységek akadályozásával magára, illetve az általa támogatott ügyre felhívni embertársai és az illetékesek figyelmét.
Aki szabatosabb meghatározásra vágyik, a szakirodalmat ajánlom a figyelmébe, de az sem gyújtana nagyobb világosságot a vásárhelyi ügyben. Azaz világos itt minden: a hatósági megfélemlítés újabb minősített esetével van dolgunk. Ha az arisztokrácia képviselőire nem lenne sértő a párhuzam, azt mondanám, hogy a marosvásárhelyi csendőrség vezetőire tökéletesen illik a restauráció korának francia arisztokráciájára szabott mondás: nem tanultak és nem felejtettek semmit.
Tetteiket ugyanaz az erődemonstrációs késztetés irányítja, tisztánlátásukat az a zsigeri félelem homályosítja el, amely a városvezetésen és szövetséges intézményein lesz úrrá, amikor az önrendelkezés „gyanúja” bármilyen formában felmerül. Lakó Péterfi Tünde kétnyelvű piaci árcédulás aprópénztenger-fakasztó esetét mindenki ismeri, és talán azt is, hogy a bíróság utólag érvénytelenítette az ügyben kiszabott bírságot.
A precedens azonban a jelek szerint nem volt elegendő, a városi rendőrség jogászai gyorsan találtak egy paragrafust, amellyel első körben alátámasztható a bírság törvényessége. Az ügy azonban borítékolható módon nem marad ennyiben.
Egyrészt mert a fájdalmas módon kettészakított város magyarsága egyre izmosodó identitással áll ki jogaiért és sérelmeiért akár az igazságszolgáltatás előtt is. Másrészt a skót függetlenségi szavazást támogató flashmob csak egy volt a közeljövő hasonló megmozdulásai közül. A szellem kint van a palackból, terjedésének pedig a legnagyobb méretű egyenruhás villámcsődület sem képes gátat szabni.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!