2009. július 16., 10:182009. július 16., 10:18
Mert addig nem érdemes oda menni, annyira lehangolóan hat Kolozsvár emblematikus terének látványa. Igaz, már a térre se nagyon lehet bemenni, de ha az ember nyújtózik egy nagyot és betekint a palánkok mögé, mit lát? A kalodába zárt Mátyást, körbeállványozott hű vezéreivel. A talapzaton kinőtt a gyom, a szoborcsoport alakjainak állapota vészesen romlik, a faállványzat is korhadásnak indult.
Ha cinikusok akarnánk lenni, elmondhatnánk: a természet visszaköveteli a jussát. De most nem akarunk cinikusok lenni, inkább csak annyit állapítunk meg, amennyit a szem lát: enyészetnek indult az alkotás, amelyre égen-földön büszke volt az erdélyi magyarság. És jobb is, ha nem próbálunk mögé nézni a szemmel látható dolgoknak. Mert ha mégis, megbicsaklik benne az agy, a két éve tartó huzavonát már az sem érti, aki közvetlenül érintettje a témának. És továbbra se legyünk cinikusok, ezért ne tereljük arra a szót, hogy feltételezhetően ezért tűnnek fel gyors egymásutánban az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok a szoborcsoport restaurálása körül. Amely talán végre-valahára elkezdődhet.
Legalábbis László Attila kolozsvári alpolgármester szerint. Igaz, hogy ugyanez az alpolgármester még mindig az október 22-ét jelöli meg a munkálatok befejezésére kijelölt határidőnek, holott egy másik nyilatkozat szerint a versenytárgyalást megnyert cégnek a szerződéskötést követően 12 hónap áll rendelkezésére elvégezni a helyreállítást. És ezt a 12 hónapot tartja amúgy reálisnak a cég képviselője is.
A most érvényes nyilatkozatok szerint július 20-án aláírják a szerződést, és ha ez megtörténik, kezdődhet a munka. A szkeptikusok mondhatják: kezdődhet, ha aláírják. A reménykedők pedig: csak már kezdődjön. Mert abban mindenki egyetért - még a nyilatkozók is -, hogy a szoborcsoportnak ez lenne jó. És nemcsak a szoborcsoportnak, hanem Kolozsvárnak is, hiszen a mostani állapotok a hírhedt expolgármester, Gheorghe Funar álmát váltják valóra: a Főtér szinte megszűnt létezni, a Fadrusz-alkotás pedig lassanként kikopik az emlékezetünkből, ha nem vigyázunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok