2010. december 02., 10:372010. december 02., 10:37
Azt is nyilvánvalóvá tették, a Concefa mind árban, mind időben elszámította magát: az általa ajánlott 380 ezer eurós ár is, az egyéves restaurálási idő is irreálisan kevés. Már akkor kijelentették, tisztességes munka esetén egyik sem tartható. Az óvásokat azonban elutasították az illetékes hatóságok, a Concefa tehát nyeregben maradt. 19 hónappal a vitatott eredményhirdetés után immár a tények is igazolják, hogy nem beszéltek mellé a szakértők.
Az pedig szerencsés fejleménynek tekintendő, hogy úgy tűnik, csak a határidőben és az árban mutatkoztak meg a számítási hibák. A szoborcsoport szebb, mint amilyennek valaha is láthattuk. Az is hozzáteendő azonban, hogy nagy baj is lenne, ha egy efféle munkában már most megmutatkoznának a hibák. Ha vannak is ilyenek, ezeket az évek, évtizedek hozzák majd elő. Most csak az állapítható meg, hogy a restaurálás másfélszer annyiba került, mint amennyiért a Concefa elnyerte a munkát, és másfélszer annyi időt vett igénybe, mint amennyi a szerződésben szerepelt. Azok a pályázók adtak tehát reális ajánlatot, amelyeket a légből kapott számaival legyőzött a nagyszebeni cég.
Ezzel pedig el is érkeztünk a hazai közbeszerzések világába. Mátyás, az igazságos immár a korrupciógyanús közbeszerzések állatorvosi lovát üli meg a Fadrusz János által mintázott délceg pózban. E ló azt tanúsítja, hogyan lehet némi politikai hátszéllel pályázatot nyerni ma Romániában. Ehhez pedig elégséges, ha egy cég jó kapcsolatokat ápol azokkal, akik a pénzt kezelik.
Ez a biztosíték ugyanis arra, hogy nem marad annyival, amennyiért elnyerte a munkát, hogy a szerződés mellé további összegekről szóló kiegészítő jegyzőkönyveket csatolnak. Ez a garancia, hogy elfogadják majd az ürügyeket, amelyekkel a pótlást alátámasztják. Az igazság tehát máshol keresendő. Ha a kolozsvári bírót egykor daliásan megleckéztető Mátyás ezt látná, alighanem azt mondaná: én nem ilyen lovat akartam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok