Nem egy stampedli vízben, hanem a margarinosdobozban támadt forgószél: Nadia, minden idõk talán legjobb tornásznõje saját kisfiát is bevetette annak érdekében, hogy életre-halálra reklámozza a piac egyik amúgy is eléggé ismert margarinját.
2013. július 22., 08:342013. július 22., 08:34
És ez nem publicisztikai szófordulat, életrõl és halálról is szó esett a támadásokban, mivel kvázi ugyanazok, akik nemrég még mint a fittséget és a (majdnem) örök fiatalságot biztosító margarinról papoltak, kiderítették: annyira ártalmas, hogy akár a krimikben is fel lehetne használni orvul és gyorsan ölõ méregként. Régen tudjuk, hogy ez a reklám lelke: amit éppen ránk akarnak sózni, az csúcsszuper, amit pedig ugyanezzel a termékkel ki szeretnének a piacról szorítani, az halálos. Csak példaként idézem a piros hús-fehér hús, állati-növényi szembeállítást, az ilyen kence-olyan kence harcát, a tábortûz és a mikrohullámsütõ antagóniáját, netán a mobiltelefon és a havasi kürt melletti elkötelezõdést.
A hasonló eszementségekre mondják, hogy nem azzal van baj, aki kínálja, hanem azzal, aki elfogadja õket. A reklám ugyanis, legyen bármennyire agresszív, nem kötelezõ. Elállja utunkat az óriásplakát, repeszti a dobhártyát a márkanév hangos ismételgetése, de soha senkinek a bordái közé nem szorítottak pisztolyt vagy gyilkot azt suttogván, hogy vagy azonnal megveszed, vagy halálfia vagy. Ha tehát Nadiának és fiacskájának ízlik az a margarin, ám egyék.
Az persze más kérdés, hogy aki vitathatatlanul nagyszerû sportteljesítményeiért olyan négyes nagyságrendû havi járadékot kap a mélyszegénység határán imbolygó szülõhazájától, amibõl Amerikában is úgy élhetne, mint Marci Hevesen, annak nem föltétlenül kellene margarint reklámoznia. Ez viszont már jellem kérdése, aminek köztudottan semmi köze a tinikori hajlékonysághoz, tornásztehetséghez és kitartó munkához. Ugyanakkor a nyilvános pocskondiázás sem gyógyítja az említett hibát.
Egy szó, mint száz: az egész margarintornádónak mondhatni semmiféle hozadéka nem volt. Esetleg pillanatnyilag elterelte a figyelmet az esedékes elbocsátásokról, áremelkedésekrõl vagy egyszerûen csak az idõjárás kellemetlenkedéseirõl. De félek, hogy az indulatok forgószelének gyors elültével nem következett be a hatás: ha egy agyonreklámozott termék nem a várt eredményeket produkálja, ezentúl sem önnön bugyuta hiszékenységünket, hanem a terméket hirdetõ arcot fogjuk szapulni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!