A bukott miniszterelnök eddigi halvány üzenetei helyett most az érvelésre kész bátor kihívó szerepét játszhatja el a párbeszéd elől menekülő, arrogánsan elutasító államfővel szemben. Hogy mit tudhatnának meg a kíváncsi szavazók egy ilyen vitából? Tán annyit, mint a róka a tyúknak a fikusszal folytatott beszélgetéséből. De a lényeg nem az esetleges tartalmon van, hanem a hozzáálláson. S ebben Dăncilă helyzetelőnybe került.

Johannis kampánystábjának taktikája egyébként érthető. Közel tizenöt százalékos előny birtokában nincs értelme kockáztatni, hiszen ezt csak jókora bakival lehet elherdálni. Ráadásul az utóbbi öt évben Nagyszeben egykori polgármestere mindvégig valamiféle megingathatatlan erkölcsi magasságból beszélt a „korrupt” és „Európa-ellenes” szociáldemokratákról, akik ellen csupán harcolni lehet, velük párbeszédet folytatni felesleges. Amire viszont nem számítottak Johannisék, az a bukaresti sajtó egységes kiállása az elnökjelölti vita mellett. Az utóbbi években lezüllött, agresszíven pártossá vált román média most példát mutatott szakmaiságból. A Johannis győzelméért kampányoló hírtelevíziók is fontosnak, a demokratikus vetélkedés lényeges elemének tartják a két jelölt nyilvános összecsapását, s bírálták az újrázásra készülő államfő elutasítását. Innentől kezdve minden egyes nap, amelyen a vita elmaradásáról beszélnek, Dăncilăt erősíti.

Ha utólag Johannis mégis változtatna a döntésén, és vállalná a vitát, csak súlyosbítana a helyzeten, az elnök deffenzívába kényszerülne, így nyilvánvalóan ezt nem is fogja megtenni. Mi várható akkor a kissé sarokba szorított Johannistól, illetve stábjától? Egy olyan téma előhalászása, amely eltereli a figyelmet a televíziós vita elmaradásáról. Az „elnöki kormány” gyorsan a főnök segítségére sietett. Marcel Vela belügyminiszter bejelentette: feloldják a 2018. augusztus 10-i tüntetésen lezajlott csendőri beavatkozás dossziéjának a titkosítását. Ez annyit jelent, hogy e lépést követően minden hírcsatornát ellepnek a tavalyi demonstráción történtek, az államfőhöz közeli hírtelevíziók pedig minimum napi tíz órában mutatják be a szociáldemokrata irányítású belügyminisztérium által felügyelt és irányított csendőrség brutalitását, óvatosan elhallgatva az azt megelőző szervezett támadást a fociultrák irányításával. És az államfő vitakerülő magatartását elítélő, emiatt a szavazásról való távolmaradást fontolgató Johannis-hívekben hirtelen újra felmegy a pumpa, megemelkedik a pulzus. Épp időben érkezik az érzelmi kitörés, a múlni látszó voksolási láz a „vörös pestis” ellen. A vitát kerülő Johannis pedig végre mankót kap az utóbbi öt év egyetlen megjegyezhető üzenetének felmelegítéséhez: ütni kell a PSD-t!