2009. május 29., 17:042009. május 29., 17:04
Más kérdés, hogy az eseménynek így alig több mint egy héttel az EP-választások előtt vélhetően némi imázsjavító szándéka is van, hisz legalább annyit elmondhat a kormány, hogy bizonyságot tett nemzeti elkötelezettségéről, lefújta ugyanis a kassai magyar konzulátus bezárását, és arra is ígéretet tett, hogy a válság miatt nem a külhoni magyarokon takarékoskodik majd. Ez mégiscsak eredmény, még akkor is, ha ettől az MSZP vagy Bajnai népszerűsége egytized százalékot sem emelkedik.
Más kérdés, hogy a budapesti anyagi segítségnél most lényegesen fontosabb lenne, ha az anyaország komoly politikai támogatást is nyújtani tudna az elszakított nemzetrészeknek. Hiszen ma nemcsak az EU-n kívül rekedt Kárpátalján és Délvidéken élő magyaroknak kell nehézségekkel szembenézniük, de az uniós tag felvidékieknek és romániaiaknak is. Előbbiben fasiszta retorikájú, magyarfaló kormánypártok próbálják megkeseríteni nemzettársaink életét, míg a romániai kormánykoalíció tagjai politikai alapon léptek elő a magyar tisztségviselők terminátoraivá, miközben persze amiatt is elégedetten dörzsölgethetik a tenyerüket, hogy A győztes mindent visz elv örve alatt a korábbi ciklusokban megszerzett jogaitól is megfoszthatják a magyar közösséget.
Éppen ezért lenne mindennél fontosabb, hogy erős anyaország álljon a határon túli magyarok mögött, amely nemzetközi tekintélyét latba vetve képes rábírni a környező államokat a magyarok jogainak tiszteletben tartására. Márpedig épp ez az, ami hiányzik: Magyarországnak az elmúlt évek belpolitikai acsarkodásai és az elmúlt évek gazdaságpolitikai baklövései miatt mindene van, csak tekintélye nincs. És nem kell ahhoz a határon túli magyarok ügye iránt feltétlenül elkötelezettnek lenniük a budapesti illetékeseknek, hogy belássák: az ország legfontosabb érdeke most a gazdaság talpra állítása mellett (vagy inkább által) a megtépázott nemzetközi nimbusz helyreállítása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok