2009. május 29., 17:042009. május 29., 17:04
Más kérdés, hogy az eseménynek így alig több mint egy héttel az EP-választások előtt vélhetően némi imázsjavító szándéka is van, hisz legalább annyit elmondhat a kormány, hogy bizonyságot tett nemzeti elkötelezettségéről, lefújta ugyanis a kassai magyar konzulátus bezárását, és arra is ígéretet tett, hogy a válság miatt nem a külhoni magyarokon takarékoskodik majd. Ez mégiscsak eredmény, még akkor is, ha ettől az MSZP vagy Bajnai népszerűsége egytized százalékot sem emelkedik.
Más kérdés, hogy a budapesti anyagi segítségnél most lényegesen fontosabb lenne, ha az anyaország komoly politikai támogatást is nyújtani tudna az elszakított nemzetrészeknek. Hiszen ma nemcsak az EU-n kívül rekedt Kárpátalján és Délvidéken élő magyaroknak kell nehézségekkel szembenézniük, de az uniós tag felvidékieknek és romániaiaknak is. Előbbiben fasiszta retorikájú, magyarfaló kormánypártok próbálják megkeseríteni nemzettársaink életét, míg a romániai kormánykoalíció tagjai politikai alapon léptek elő a magyar tisztségviselők terminátoraivá, miközben persze amiatt is elégedetten dörzsölgethetik a tenyerüket, hogy A győztes mindent visz elv örve alatt a korábbi ciklusokban megszerzett jogaitól is megfoszthatják a magyar közösséget.
Éppen ezért lenne mindennél fontosabb, hogy erős anyaország álljon a határon túli magyarok mögött, amely nemzetközi tekintélyét latba vetve képes rábírni a környező államokat a magyarok jogainak tiszteletben tartására. Márpedig épp ez az, ami hiányzik: Magyarországnak az elmúlt évek belpolitikai acsarkodásai és az elmúlt évek gazdaságpolitikai baklövései miatt mindene van, csak tekintélye nincs. És nem kell ahhoz a határon túli magyarok ügye iránt feltétlenül elkötelezettnek lenniük a budapesti illetékeseknek, hogy belássák: az ország legfontosabb érdeke most a gazdaság talpra állítása mellett (vagy inkább által) a megtépázott nemzetközi nimbusz helyreállítása.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.