Pataky István
2021. április 29., 09:222021. április 29., 09:22
Magyarország és Románia politikai, diplomáciai viszonya a hamis szocialista internacionalizmust követő, immár több mint harminc év során reménytelennek tűnő mélységeket élt meg, de azért voltak üdítő mozzanatai is. A mostani időszak a bizalmatlanságot pragmatizmussal oldani kívánó próbálkozásé. Az, hogy egyre gyakoribbá válnak a magyar–román külügyminiszteri találkozók, s Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter februári bukaresti vizitje után alig több, mint két hónappal Bogdan Aurescu látogatott Magyarországra, a normalitás irányába mutat.
Mindenképpen pozitív a kölcsönös ejnye-bejnyézés elmaradása. Nincsenek bátornak tűnő, de valójában csak hazai szavazatszerzésre használt „beszólások” a másik félnek. Elmaradtak mostanában az ideológiai vagy valamiféle felsőbbrendűséget sugalló egymásnak üzengetések, nem véletlen, hogy mindkét országban vannak olyan ellenzéki erők, akik a harciasságot kérik számon a budapesti, illetve a bukaresti kormányon. A magyar és a román diplomácia a legutóbbi időszakban felmérte egymás erejét, majd miután a felek egyfajta azonosságot véltek felfedezni bevetésre alkalmas eszköztárukban, az óvatos közeledés mellett döntöttek. Lévén ez az egyetlen alternatívája a térségbeli feszültség növelésének.
Hogy milyen konkrét eredményt hozott a tegnapi gyulai tárgyalás? Alig értékelhető a nagyközönség számára. A kisebbségi ügyekkel foglalkozó vegyes bizottság tíz év utáni újraindítása sem az ismét működőképes testület várható fergeteges eredményei miatt fontos. A bizottsági munka befagyásának ténye lényegi bizalmatlansági tényezővé lépett elő annál az Aurescunál, aki korábban társelnökként lett közvetlen részese a kudarcnak. Most, a testület munkájának újraindításával tulajdonképpen személyes elégtételt is kapott a román diplomácia vezetője.
A mostani megállapodás a lehető legbeszédesebben ad képet a bizalmatlanságokkal, kényes ellentétekkel teli magyar–román viszonyról: az egyezség „a vitás pontok rögzítésével” jött létre. Azaz a feleknek sikerült egyeztetniük arról, hogy miben nem tudnak megegyezni.
Miközben a román, de a magyar oldalon is a sajtó olykor szenzációhajhász, a szobák melegében nyertes háborúkról álmodozó olvasók, hallgatók, nézők megnyerését célzó, máskor tudatosan uszító szándékkal élezné tovább a diplomáciai vitákat, itt van ez a gyulai megbeszélés a kisebbségi vegyes bizottsággal és az újabb határátkelőhelyekről szóló megállapodásaival. Nincs okunk a lelkesedésre, miért is lenne? De ha másért nem is, a szintén nagyon mélyről induló magyar–szerb és magyar–szlovák államközi viszony működésének mai normalitása miatt érdemes egy újabb halvány esélyt adni a magyar–román kapcsolatoknak.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!