Magyar-román próbálkozások

2021. április 29., 09:222021. április 29., 09:22

Magyarország és Románia politikai, diplomáciai viszonya a hamis szocialista internacionalizmust követő, immár több mint harminc év során reménytelennek tűnő mélységeket élt meg, de azért voltak üdítő mozzanatai is. A mostani időszak a bizalmatlanságot pragmatizmussal oldani kívánó próbálkozásé. Az, hogy egyre gyakoribbá válnak a magyar–román külügyminiszteri találkozók, s Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter februári bukaresti vizitje után alig több, mint két hónappal Bogdan Aurescu látogatott Magyarországra, a normalitás irányába mutat.

Mindenképpen pozitív a kölcsönös ejnye-bejnyézés elmaradása. Nincsenek bátornak tűnő, de valójában csak hazai szavazatszerzésre használt „beszólások” a másik félnek. Elmaradtak mostanában az ideológiai vagy valamiféle felsőbbrendűséget sugalló egymásnak üzengetések, nem véletlen, hogy mindkét országban vannak olyan ellenzéki erők, akik a harciasságot kérik számon a budapesti, illetve a bukaresti kormányon. A magyar és a román diplomácia a legutóbbi időszakban felmérte egymás erejét, majd miután a felek egyfajta azonosságot véltek felfedezni bevetésre alkalmas eszköztárukban, az óvatos közeledés mellett döntöttek. Lévén ez az egyetlen alternatívája a térségbeli feszültség növelésének.

Hogy milyen konkrét eredményt hozott a tegnapi gyulai tárgyalás? Alig értékelhető a nagyközönség számára. A kisebbségi ügyekkel foglalkozó vegyes bizottság tíz év utáni újraindítása sem az ismét működőképes testület várható fergeteges eredményei miatt fontos. A bizottsági munka befagyásának ténye lényegi bizalmatlansági tényezővé lépett elő annál az Aurescunál, aki korábban társelnökként lett közvetlen részese a kudarcnak. Most, a testület munkájának újraindításával tulajdonképpen személyes elégtételt is kapott a román diplomácia vezetője.

A mostani megállapodás a lehető legbeszédesebben ad képet a bizalmatlanságokkal, kényes ellentétekkel teli magyar–román viszonyról: az egyezség „a vitás pontok rögzítésével” jött létre. Azaz a feleknek sikerült egyeztetniük arról, hogy miben nem tudnak megegyezni.

Miközben a román, de a magyar oldalon is a sajtó olykor szenzációhajhász, a szobák melegében nyertes háborúkról álmodozó olvasók, hallgatók, nézők megnyerését célzó, máskor tudatosan uszító szándékkal élezné tovább a diplomáciai vitákat, itt van ez a gyulai megbeszélés a kisebbségi vegyes bizottsággal és az újabb határátkelőhelyekről szóló megállapodásaival. Nincs okunk a lelkesedésre, miért is lenne? De ha másért nem is, a szintén nagyon mélyről induló magyar–szerb és magyar–szlovák államközi viszony működésének mai normalitása miatt érdemes egy újabb halvány esélyt adni a magyar–román kapcsolatoknak.