Magánnyugdíjak veszélyben

2017. augusztus 27., 23:112017. augusztus 27., 23:11

2017. augusztus 27., 23:162017. augusztus 27., 23:16

Szél fuvatlan nem indul – gondoltuk sokan, amikor a Tudose-kormány június végi beiktatása előtt Ionuţ Mişa pénzügyminiszter a kötelező magánnyugdíjak államosítását helyezte kilátásba oly módon, hogy felszámolják a második pillért, az eddig összegyűlt összegeket pedig visszaadják a polgároknak, akiknek megadják a lehetőséget, hogy válasszanak, az állami nyugdíjalapba vagy a harmadik pillérbe, a fakultatív magánnyugdíjkasszába utalják azt át.

És jól gondoltuk. Hiába helyesbített rögtön a pénzügyi tárca vezetője, és cáfolt mindent a miniszterelnök, lám kiderült, szemet vetettek ezekre a pénzekre (is).

Most azt mondják, hogy nem államosításról van szó, és amit befizettünk, az ott is marad, de felére csökkentenék a magánnyugdíjalaphoz való hozzájárulás mértékét, a különbözetet pedig az állami alapba irányítanák át. Mert annak jobb a hozama – mondják. Valószínűleg igazuk is van, hiszen a mindenkori kormányok kényük-kedvük szerint emelgetik a nyugdíjpont értékét, így próbálva bebiztosítani maguknak a szavazótábor hűségét.

Évek óta zajlik a becslés, hogy hány év kell addig, hogy az állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlanság miatt csődöt mondjon. A felvetés pedig – mint tudjuk – jogos, hiszen egyre nő a várható élettartam, míg térségünkre a negatív természetes szaporodás jellemző, s akkor még a jobb élet reményében külföldön munkavállalókat nem is említettük.

A legfrissebb statisztikák szerint már most hatalmas hiány tátong az állami nyugdíjalapban: a befizetett hozzájárulás a nyugdíjakra kifizetett összegek 64-65 százalékára elég, a többi pénzt a költségvetésből finanszírozza az állam, magyarán, mehetnének azok az összegek mondjuk autópályákra is. Félreértés ne essék, nem sajnálunk mi egyetlen lejt sem a nyugdíjasoktól – na jó, a különleges nyugdíjakat leszámítva –, csak azt próbáljuk illusztrálni, hogy az állami nyugdíjrendszer így nem fenntartható a végtelenségig, és éppen ebből a megfontolásból alakult ki a hárompilléres nyugdíjrendszer.

Hogy működhetne-e jobban? Valószínűleg működhetne. De egyelőre nem látunk jobb konstrukciót. A magánnyugdíjak államosításának hívei persze jöhetnek azzal, hogy Magyarországon is így jártak el. De ne feledjük, hogy a Tudose-kormány most önkényesen irányítaná át az államkasszába a hozzájárulásunk egy részét, az Orbán-kormány viszont megadta a választási lehetőséget.

Ismét bebizonyosodott tehát, hogy Dragneáék nem mondtak igazat, amikor váltig állították, hogy van pénz a fizetés- és nyugdíjemelésekre, s most kapkodnak mindenfelé, hogy előteremtsék a szükséges összegeket. És ahogy várható volt, ezt is a mi zsebünkből húzzák ki.

Jövőre 16 százalékról 10 százalékra tervezik csökkenteni a jövedelemadót, és ekkor várhatók az első látványos fizetésemelések a közalkalmazottak egységes bérezését célzó törvény alapján. Már nem is merünk becslésekbe bocsátkozni, hogy honnan fedezhetik az így keletkező hiányt, mert nem szeretnénk tippeket adni.