Rostás Szabolcs

2019. június 18., 07:33

Maga lojális?

Több mint ötmillió eurót fordít ebben az évben a berlini kormány a Romániában élő német kisebbség támogatására. A román–német kormányközi vegyes bizottság a napokban Nagyszebenben rendezett ülésén elhangzott, hogy a finanszírozás oroszlánrészét a német nyelven oktató pedagógusok, valamint a németül tanuló egyetemi hallgatók kapják; utóbbiakat ösztöndíjjal próbálják arra ösztönözni, hogy tanulmányaik elvégzése után maguk is németnyelv-tanárként helyezkedjenek el.

Bernd Fabritius, a németországi szövetségi kormány kitelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja roppant fontosnak nevezte, hogy a fiatal nemzedék tagjai megőrizzék kulturális identitásukat, ugyanakkor elégedettségének adott hangot annak kapcsán, hogy Romániában „immár a múlté” a német kisebbség „becsmérlése”, és immár elismerik a közösség tagjainak a romániai társadalomban betöltött szerepét.

Hogy sok-e vagy kevés a német kormány támogatása, nehéz eldönteni. Már csak azért is, mert némi összehasonlítási alapunk ugyan van, de nem biztos, hogy mérvadó jelen esetben. A magyar költségvetés nemrég nyilvánosságra hozott sarokszámai szerint az Orbán-kormány jövőre is megkülönböztetett támogatást nyújt nemzetpolitikai célokra, ezek mértéke több százmillió euróra rúg, jelentős részük kedvezményezettje az erdélyi magyarság. Jól tudjuk azonban, hogy miközben a romániai magyar közösség létszáma meghaladja az 1,2 milliót, németnek ma már alig 36 ezeren vallják magukat az országban, vagyis nagyságrendbeli különbségről beszélünk. Ezek az eltérések azonban nem csupán a számokban mérhetők le, merthogy alapvetően markáns különbség érhető tetten a német, illetve a magyar nemzetpolitika között. A fentebb már idézett Bernd Fabritius ugyan nemrég magyarországi látogatása során úgy fogalmazott, Budapest nagyvonalú nemzetiségi politikája alapján hitelesen képviseli a határon túli magyarok ügyét, a berlini kormány megbízottja Nagyszebenben már úgy vélekedett: a romániai német kisebbségnek az a szerepe, hogy lojális legyen a román államhoz.

Nos ezen a ponton szoktunk mi, magyarok hátrahőkölni, és erősen gyanút fogni. Amikor a lojalitást ajánlják a figyelmünkbe, vagy ezt kérik számon tőlünk. Bár nem tisztünk kioktatni senkit, a történelmi hűség kedvéért nem szabad feledkeznünk arról, hogy 1930-ban még jócskán meghaladta a 700 ezret a romániai németek lélekszáma, amely a világháború után annak nyomán csappant meg látványosan, hogy a Ceaușescu-rezsim egyszerűen fejpénzért kiárusította a közösség tagjait az NSZK-nak. Nem véletlen, hogy a mára maroknyira apadt német kisebbség tagjaiban nem lát nemzetbiztonsági kockázatot a román állam, és a bukaresti politikusok részéről sem hallani kifogást a kisebbségi közösség tagjainak nyújtott berlini kormánytámogatás miatt. Ilyen körülmények között könnyű lojalitásról beszélni, amikor senkinek nem szúrnak szemet az erdélyi helységnévtáblákon német nyelven is feltüntetett településnevek, amikor senki nem teszi szóvá a németnyelv-oktatás számára nyújtott finanszírozást. És amikor az államfőnek választott, szász származású, egykori szebeni polgármester folyamatosan azt bizonygatja, mennyire jó román, és hogy Romániában mennyire megoldott a kisebbségi kérdés...

Csakhogy mint tudjuk, Romániában a kisebbségi létnek is vannak fokozatai, és jelentős különbség van a nemzeti kisebbségek megítélése, az irántuk való viszonyulás között. Nálunk előbb-utóbb egyetlen helységnévtábla magyar felirata sem ússza meg lemázolás nélkül, a magyaroknak közelharcot kell vívniuk anyanyelvük, jelképeik használatáért, sőt iskolahálózatuk bővítését sem tudhatják visszafordíthatatlan folyamatnak. Arról nem beszélve, hogy a magyar kormány által az erdélyi magyarságnak nyújtott támogatás, egyáltalán a budapesti nemzetpolitika vörös posztó, irredentának, revíziósnak vélt politika megtestesülése Bukarest szemében. Amely mindennek asszimilációs politikával, nyíltan (például a prefektusok, állami intézmények útján) vagy a háttérből támogatott erők által kezdeményezett perek, akciók útján igyekszik keresztbe tenni, újabban immár temetőfoglalással is.

Hát ehhez kellene nekünk lojálisaknak lennünk...

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...