2013. január 11., 07:052013. január 11., 07:05
Nehéz ugyanakkor úgy foglalkozni a kérdéssel, hogy az ember sikeresen elkerülje a demagógiát, hiszen az érme másik oldala az, hogy a parlament mégiscsak a képviseleti demokrácia alapvető intézménye, az intézmény méltósága pedig megköveteli, hogy a képviselők reprezentációs költségei ne süllyedjenek egy bizonyos szint alá.
Arról nem is beszélve, hogy a demokrácia egyik – valljuk be, meglehetősen naív – alapelve szerint elvileg kevesebb az esély, hogy egy köztisztséget betöltő személy engedjen a korrupció kísértésének, ha tevékenységéért jól megfizetik. Csakhogy például az, hogy egyes, nem bukaresti képviselők vagy szenátorok elszállásolására akár havi nyolcezer lejt is elkölt a törvényhozás a mi adólejeinkből, már nem növeli, de éppen hogy csorbítja a parlament méltóságát.
Senki sem várja el a honatyáktól, hogy a diákéveket idéző módon, hárman-négyen költözzenek össze egy bérlakásba, de az, hogy az adófizetők pénzén négy-öt csillagos szállodák luxusszolgáltatásait élvezik, amikor Bukarestben tartózkodnak, az már arcátlanság, és az ország polgárainak semmibevétele – függetlenül attól, hogy válság van, amikor minden téren megszorító intézkedésekre van szükség, vagy éppen jól megy a gazdaság.
Másrészt nehéz méltóságról beszélni egy olyan parlament esetében, amelyben például a demagóg handabandázásairól és kisebbségellenes megnyilvánulásairól hírhedt Gigi Becali mellett ott lehet az ügyészek által többrendbeli korrupcióval vádolt Ion Stan vagy – ha nem is tette le az esküt – a szekus besúgó, gyanús korrupciós ügyek miatt vizsgált Dan Voiculescu. Ezért is – és a fentebb említett okok miatt is – indokolt, hogy visszanyessék a parlamenti költségeket.
A választási törvényt pedig sürgősen módosítani kell – lehetőleg nem a kormányoldal pillanatnyi politikai érdekei szerint, hanem úgy, hogy rögzített számú mandátum mellett a parlament öszszetétele a lehető legarányosabban leképezze a polgárok akaratát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok