2013. január 28., 08:522013. január 28., 08:52
Crin Antonescu irányítása alatt ugyanis az alakulat egyre inkább eltávolodik a liberális értékektől, és még a romániai politikai életben is kirívónak számító módon vált opportunistává a hatalom megszerzése érdekében.
Tény persze, hogy végeredményét tekintve sikeresnek nevezhető a stratégia, hiszen a PNL egy kétharmados többséget szerzett szövetség részeként kormányra került, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy ezért milyen áldozatokat kellett meghoznia. A párt pályaívét alapvetően határozta meg a Traian Băsescu államfő iránti ellenszenv, ami elvileg még érthető is, hiszen Băsescu a jobboldal egyesítésének jelszavával 2004-et követően mindent megtett annak érdekében, hogy felszámolja a PNL-t. A PNL vezetőinek többsége viszont ragaszkodott a párt önállóságához, és nem akart beolvadni egy kizárólag Băsescu érdekeit szolgáló alakulatba.
A PNL és az államfő közötti viszony aztán végleg elmérgesedett, amikor az néhány liberális politikust átcsábítva az őt támogató párthoz tovább gyengítette a liberálisokat. Nem csoda hát, ha az egyik legfőbb cél Băsescu és a PDL legyőzése lett, a 2008-as választási vereség nyomán pártelnökké választott Antonescu azonban számos olyan lépést megtett e cél elérése érdekében, illetve azért, hogy ő lehessen az államfő, ami ártott a korábban az egyik legkorrektebbnek nevezhető romániai párt imázsának. A szociáldemokratákkal való szövetségkötés révén ismét legitimálta a kommunista utódpártot.
Még hajmeresztőbb volt, amikor a pártkassza feltöltése érdekében az obskurus exszekus üzletember, Dan Voiculescu fantompártjával is frigyre lépett, Gigi Becali felvétele a PNL-be pedig az igazi mélypont. Nem csoda hát, ha a korábbi pártelnök, Călin Popescu-Tăriceanu nem hagyja szó nélkül a helyzetet , hiszen látja, hogy Antonescu hatalmi törekvései hosszú távon ártanak a PNL-nek – a jobb sorsra érdemes párt tragédiája azonban az, hogy a választási győzelem nyomán magukat nyeregben érző párttársai aligha lesznek hajlandóak változtatni a jelenlegi irányvonalon.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.