Gyenge országok beijedt miniszterelnökei szoktak úgy reagálni a kisebbségi igényekre, ahogy Victor Ponta reagált Tõkés László azon kijelentésére, miszerint Magyarországnak védhatalmi státust kellene vállalnia az erdélyiek fölött, illetve arra, hogy bírálta a kormány magyar szempontból hátrányos regionalizációs terveit.
2013. augusztus 01., 23:392013. augusztus 01., 23:39
2013. augusztus 02., 10:502013. augusztus 02., 10:50
Mint a kisgyerek, aki az õt megbántó másikat azzal fenyegeti, hogy hívja az apukáját, aki majd jól megveri, úgy fenyegetõzött Ponta azzal, hogy Tõkést bíróságon kell felelõsségre vonni. Sõt Titus Corlăţean külügyminiszterhez fordult, mintegy ráuszítandó õt a Tusványoson a régiósítási terveket bíráló magyar politikusokra. (Csak zárójelben jegyeznénk meg: a szuverenitásért aggódó, de az IMF elõtt hajbókoló Ponta azzal a Corlăţeannal fenyegetõzik, aki tavaly, amikor a kormány által a jogállami intézmények ellen indított támadások idején õt és Pontát Brüsszelbe rendelte az Európai Bizottság, olyan bátran és határozottan viselkedett a Viviane Reding igazságügyi biztossal lezajlott találkozón, hogy hozzá képest egy angóranyúl is vérengzõ Tyrannosaurus Rexnek tűnt volna).
De félre az iróniával: a román külügy eddig otromba, csúsztatásoktól hemzsegõ nyilatkozatokkal reagált a magyar álláspontokra, és elvileg lehetõsége van arra, hogy nemkívánatos személlyé nyilvánítsa a magyar kormány bizonyos tagjait. Ez azonban két uniós tagállam esetében, úgy, hogy a bukaresti kormány állandóan az együttműködés szükségességét hangoztatja, nemigen lenne eurokonform lépés. Már csak azért sem, mert ezzel elismerné, hogy valóban van „magyarkérdés”, amire magyar–román szinten képtelenek megoldást találni.
Mint ahogy Ponta is nagy szívességet tett: ha nem szólalt volna meg – csak azért, hogy az államfõi reakció hiánya miatt Băsescu elnököt ekézhesse –, az ügy vélhetõen elül. Így viszont azt lehet mondani, hogy a román miniszterelnök bírósággal fenyegeti a jogokat követelõ magyar kisebbség tagjait. De ne a negatív forgatókönyvet nézzük. A régiók kapcsán a magyar közösség igényei elérték a legfelsõbb bukaresti kormányszinteket. Innentõl adott a lehetõség az érdemi, értelmes párbeszédre is. Már ha román részrõl van rá hajlandóság az agresszív, senkinek sem használó külügyi szájkarate helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!