2008. december 16., 11:072008. december 16., 11:07
Barnát, mert azt szereti, ámbár tudja, hogy az is csak hamisítvány, a pékek, pontosabban a pékségtulajdonosok egy része ugyanis nem igazi rozslisztből, hanem festékkel vagy ki tudja milyen szerrel barnított fehérlisztből készíti, és adja drágábban a barna cipót.
Na, s amikor ezzel is megvolt, falt vagy kettőt, mert olyan a szokása, hogy ha reggel még a pisilés előtt nem majszol valamit, a gyomra elkezd fájni, és egész nap nyavalyog, nem érzi jól magát, és olyan nyűgös, hogy még az élő fába is beleköt. Hogy mindezt elkerülje, fél szelet vajas-mézes kenyeret elmajszolt néhány korty kékiringó-teával, azért ilyennel, mert gyermekkora óta megtanulta nagyanyjától, az apaitól, hogy a kék iringó kiváló a köhögés ellen.
S akkor a fürdőszobában pislantott egyet, s kimosta a csipát a szeméből. Kifelé jövet megbotlott, mert rövidlátó, a kék kontaktlencséi még a tartóban voltak, s az egyébként alacsony küszöb éppen a lába előtt. Hetente legalább háromszor fordul elő vele ilyesmi, de a lényeg, hogy sohasem az utcán vagy a munkahelyén, hanem otthon, a házban, ahol nem látják sem a kollégák, sem a járókelők, így nem röhögnek rajta, hogy hol a küszöbbe botlik bele, hol a fogasnak megy neki, és gabalyodik bele a téli kabátba, mert a kanyart a konyha felé igen nagy ívben veszi. Betette az első lencsét, s megcsörrent a telefonja. Megbeszélte, s miután végzett, be a másikat. Mégsem látott tisztán. Mi az ördög? Nézte magát a kis tükörben, egyik szeme barna, a másik kék, s a tartó mégis üres. Az eltűnt látásszabályzó az asztal alatt nem volt, a széken sem, a fürdőben sem, az előszobában sem. Sehol. Aztán megtalálta a kék szemében, egymáson mind a kettőt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok