2009. október 20., 10:512009. október 20., 10:51
A példaérték abból adódik, hogy íme, bebizonyosodott: az alapvető emberi jog érvényesítésének következetes kérése – miszerint ki-ki a saját nyelvén fohászkodhasson Istenhez – a jelek szerint mind a földi, mind az égi hatalmasságoknál meghallgatásra talált; s az eddigi makacs ellenállás kemény falán ütött résen tovább lehet lépni, a megkezdett úton pedig tovább lehet haladni.
Ha pedig a magyar nyelvű misézéshez hozzáadjuk még azt is, hogy néhány éve néhány kortárs Szüszüphosz minden akadály dacára lassan csak újraindította néhány csángó helységben a magyar nyelvű oktatást, akkor lehetetlen észre nem venni, hogy a majdhogynem titáni kitartás meghozza, de legalábbis meghozhatja gyümölcsét.
A példa abban a tekintetben is időszerű és követendő, hogy a nagyjából a lábnyiki szentmisével azonos időben Kolozsváron lezajlott tizennyolcadik szórványtengely-találkozón ijesztőnek is mondható tények hangzottak el.
Miszerint a szórványban élő magyarság körében vészesen elburjánzott az a mindenféle alapot nélkülöző, de annál ártalmasabb szemlélet, hogy a román, újabban a német nyelven tanuló magyar gyermek annál könnyebben érvényesül. E butaság mentén pedig, ugye, nem érdemes a magyar nyelvű óvodákért és iskolákért bármit is tenni, mert minek azt.
Innen már csak egy lépés a magyar nyelvű imádkozásról való lemondás, egyszóval a teljes (ön)feladás. S mert a csángóföldi magyar szóért soha nem lesz elég az áldozat, nem ártana, mert nem leend kárba veszendő a szórványban élő magyarok templomáért és iskolájáért hozott áldozat sem. Mivelhogy az nem piaci portéka, s nem lehet sem pénzben, sem ráfordított időben vagy másmilyen mértékegységben számolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok