2008. november 25., 09:122008. november 25., 09:12
A korabeli híradásokból talán még emlékszünk rá, hogy a márciusban bejegyzett alakulat számos területi szervezete – többek között a legaktívabbak egyike, a háromszéki – hevesen ellenezte a Szász Jenő elnök által támogatott határozatot. A parlamenti megmérettetésen történő indulás mellett érvelő polgáriak véleménye tömören így foglalható össze: az a párt, amelyik nem méreti meg magát, az nincs. A kampányban aztán a nagy rivális, az RMDSZ vezetői gúnyosan kérdezgették: ugyan milyen politikai alakulat az, amelyik megalakulása ellenére nem vesz részt a választásokon? Pláne, ha éppen a választás szabadságát tűzte zászlajára.
Most, a vasárnapi voksolás előtt néhány nappal már teljesen fölösleges azt elemezni, hogy stratégiailag hibázott-e a polgári alakulat, amikor a „szervezeti távolmaradás” mellett döntött. Az azonban mindenképpen felróható a pártnak, hogy a korteshadjárat során gyakorlatilag magára hagyta azt az öt független székelyföldi jelöltet, akit hetekkel ezelőtt teljes támogatásáról biztosítva dobott be a politika mélyvizébe. Szászék jóformán teljesen láthatatlanok voltak a kampány során, a háromszékiek sértődöttséggel magyarázható passzivitása pedig oda vezetett, hogy az eredetileg háromra tervezett jelölt egyike nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges aláírást.
Pártlogisztika híján az MPP által támogatott függetlenek kénytelenek azzal gazdálkodni, ami az ölükbe hull: Kincses Elődnek Tőkés László, Sebestyén Csabának pedig Jakab István országgyűlési képviselő, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének elnöke próbál szavazókat toborozni a kampányfinisben. Ilyen körülmények között egyiküktől sem várható, hogy felvegyék a versenyt a tekintélyes apparátussal felvértezett RMDSZ-es vetélytársakkal szemben, az eredmény pedig borítékolható. Az esetleges kudarcon azonban egyenlő arányban osztozhatnak azzal az alakulattal, amely a politikai pluralizmus jegyében harcba küldte, majd a csatatér kellős közepén felejtette őket.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.