2008. november 25., 09:122008. november 25., 09:12
A korabeli híradásokból talán még emlékszünk rá, hogy a márciusban bejegyzett alakulat számos területi szervezete – többek között a legaktívabbak egyike, a háromszéki – hevesen ellenezte a Szász Jenő elnök által támogatott határozatot. A parlamenti megmérettetésen történő indulás mellett érvelő polgáriak véleménye tömören így foglalható össze: az a párt, amelyik nem méreti meg magát, az nincs. A kampányban aztán a nagy rivális, az RMDSZ vezetői gúnyosan kérdezgették: ugyan milyen politikai alakulat az, amelyik megalakulása ellenére nem vesz részt a választásokon? Pláne, ha éppen a választás szabadságát tűzte zászlajára.
Most, a vasárnapi voksolás előtt néhány nappal már teljesen fölösleges azt elemezni, hogy stratégiailag hibázott-e a polgári alakulat, amikor a „szervezeti távolmaradás” mellett döntött. Az azonban mindenképpen felróható a pártnak, hogy a korteshadjárat során gyakorlatilag magára hagyta azt az öt független székelyföldi jelöltet, akit hetekkel ezelőtt teljes támogatásáról biztosítva dobott be a politika mélyvizébe. Szászék jóformán teljesen láthatatlanok voltak a kampány során, a háromszékiek sértődöttséggel magyarázható passzivitása pedig oda vezetett, hogy az eredetileg háromra tervezett jelölt egyike nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges aláírást.
Pártlogisztika híján az MPP által támogatott függetlenek kénytelenek azzal gazdálkodni, ami az ölükbe hull: Kincses Elődnek Tőkés László, Sebestyén Csabának pedig Jakab István országgyűlési képviselő, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének elnöke próbál szavazókat toborozni a kampányfinisben. Ilyen körülmények között egyiküktől sem várható, hogy felvegyék a versenyt a tekintélyes apparátussal felvértezett RMDSZ-es vetélytársakkal szemben, az eredmény pedig borítékolható. Az esetleges kudarcon azonban egyenlő arányban osztozhatnak azzal az alakulattal, amely a politikai pluralizmus jegyében harcba küldte, majd a csatatér kellős közepén felejtette őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok