A kérdezőbiztosok felkészültsége és hozzáállása mindenképpen egyik kulcsa annak, hogy az idei népszámlálás ne a lehető legpontosabban, hanem egyszerűen: pontosan felmérje a Romániában élő nemzetiségekhez tartozók számát. Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy a nyelvi jogok – amelyekről e hasábokon hányszor, de hányszor volt már szó! – nem az anyanyelv, hanem a nemzetiség alapján igényelhetők, akkor egyértelmű, hogy mennyire fontos a nemzetiségi hovatartozás pontos megjelölése és bátor és őszinte vállalása. Márpedig nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken igen könnyen előfordulhat olyan tényező, mint például a szándékos vagy véletlen kommunikációzavar, amelynek folytán a megkérdezett a meg nem értett kérdésre helytelenül válaszol. S mert sok kicsi sokra szokott menni, így torzulhat, sőt ki sem derülhet a valós tényállás. Eszményi körülmények között amúgy nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken csak olyan kérdezőbiztosok végezhetnék a felmérést, akik az adott helységekben élők anyanyelvén tudnak a megkérdezettekkel szóba állni.
A népszámlálás helyességének másik kulcsa mindenképpen a lakosság felkészítése. Pontosabban a megfelelő tájékoztatása például annak a tisztán látására, hogy milyen veszélyeket rejt(het) magában a nemzetiségi hovatartozás és az állampolgárság öszszekeverése, s az ebből eredő olyasfajta felületes vagy figyelmetlen, de mindenképpen „életveszélyes” válaszadás, miszerint mindannyian románok vagyunk, mert Romániában élünk. Vagy mennyire vészes a nemzetiségi és a táji vagy regionális hovatartozás összekeverése, amely a mi szemszögünkből arról szól, hogy a székely magyarság, illetve csángó magyarság vállalása miképp jelenik majd meg a kérdőíveken, s ezek öszszesítése nyomán azokban a végső adatokban, amelyek hosszú éveken át alapul szolgálnak majd mindenféle jogok osztogatásának, de inkább fosztogatásának. Mindenféle félreértést tisztázandó, jó volna egyszer s mindenkorra megjegyeznünk, hogy a székelységnek, ezzel együtt a csángóságnak a magyar nemzethez való tartozását hála Istennek már rég tisztázta, és helyére tette a történelem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok