2009. március 23., 11:242009. március 23., 11:24
Minden oka megvan rá, hiszen fivére más vallású nőt vett el feleségül, ráadásul a fiuk egy román lánnyal kavar. A felsőbb szervek nemigen foglalkoznak a település dolgaival, mert a polgármester nem a számukra megfelelő párt színeiben indult, s még magyar is. A polgármester nem tehet erről, a helyi rendőr segítette őt a székhez, ha cserébe tűzifának valót bélyegeztet ki az önkormányzat erdejében, amit a rendőr és az erdész közösen értékesítenek majd.
Jól megy most az üzlet, igaz egy nagy erdőrészt vissza kellett szolgáltatni az egyháznak, mert a pap erősen kezdett szimatolni. Nem volt neki elég, hogy visszakapott egy csomó épületet, s a segélycsomagokból turkálót üzemel. Megteheti, mert közösen bonyolítják a dolgot a felettesével, aki nagyon jó kapcsolatot ápol a külföldiekkel. Az ottani alapítvány küld időnként egy kamion ruhát, hogy el tudja számolni tevékenységét, mert egyébként az itteni egyházzal közösen belevágtak a turizmusba: egyházi tulajdonban lévő épületeket alakítanak át panzióvá, az egyházi iskolák ebédlőit, pedig a turisták étkeztetésére használják.
Kukutyinfalván sajnos nincs területük, pedig az nagyon vonzza a külföldieket. Ezért építettek oda templomot s „szolgálati lakást” húsz hívőnek, és ezért nem alakulhatott meg Bivalyröcsögén a leányegyház, ami ötven fővel bővítette volna az egyház tagjait. Ennek következtében a templom nélkül maradt gyülekezet felvett egy teljesen új vallást, ami viszont vegetarianizmust követel, s ez jól is jön, mert a bivalyröcsögei húsüzlet a szomszéd falu papjáé. Ezért haragszik rá Kovács, a hentes, neki nem volt hamarabb pénze megvenni a boltnak való épületet, épp akkor kellett kifizetnie fia tartozásait, aki megállás nélkül iszik.
Figyelem, a fenti történet kitalált, de nagyon is reális eseményeken alapul! Ha mindenki őszintén megvizsgálja környezetét, szinte minden szereplőt be tud helyettesíteni egy valódi személlyel. Vajon mennyit kell változzék még a világ, hogy Bözsi néni bokája többet ne ficamodjon ki?
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.