HIRDETÉS
Alig telt el egy hét azóta, hogy a kosárlabda-Európa-bajnokság keretében Kolozsvárt rendezett román–magyar mérkőzés előtt történt zászlóégetés kapcsán kommentáltuk a sporthuliganizmust, és újabb szurkolói randalírozás borzolja a kedélyeket.
A korábbinál még súlyosabb incidens, hiszen az Universitatea futballklub ultrái ezúttal előre megfontolt szándékkal arra készültek, hogy erőszakkal torolják meg korábbi sérelmeiket a Kolozsvári CFR magyar szurkolóin és azok magyarországi vendégein. Ráadásul olyan rendezvényre rontottak rá, amelyen gyerekek és terhes nők is részt vettek.
Ugyanazokról az elvakultan magyarellenesnek és bajkeverőnek számító román drukkerekről van szó, akik az elmúlt évtizedek során elsősorban idegengyűlölő és agresszív magatartásukkal tűntek ki a többi román szurkolótábor tagjai közül. Számukra ugyanúgy a román nemzeti identitás szerves része a klub iránti rajongás, mint a magyarok gyűlölete, ez az életérzés különösen a Gheorghe Funar expolgármester fémjelezte, ultranacionalista ámokfutásos időszakban terebélyesedett el.
A helyzet tehát rendkívül súlyos, a számtalan verbális és fizikai agresszió miatt az ellenlépések nem tűrnek halasztást. Üdvözlendő, hogy az U klubelnöke elítélte az együttes ultráinak cselekedetét, ez azonban nem elég.
Itt az ideje, hogy a közel százéves kincses városi gárda a sarkára álljon, és kiközösítse soraiból a szurkolói elnevezésre és minőségre méltatlan garázdákat, akik kizárólag ártanak a klubnak, és súlyosan rontják a hírnevét.
Mindazonáltal a nyomozó hatóságoknak sem szabad kesztyűs kézzel bánniuk az agresszorokkal, és a korábbi elnéző magatartásukkal ellentétben (lásd például a futni hagyott zászlóégetők esetét) a törvény minden szigorával le kell sújtaniuk a támadókra, egyszer s mindenkorra példát statuálva.
Lényeges elem egyébként, hogy a felelősségre vonásnak nem azért kell megtörténnie, mert román futballhuligánok támadtak magyar szurkolókra. Hiszen a kolozsvári U ultráinak magaviselete nem „magyar ügy”, itt elsősorban nem az incidensek etnikai vetülete a fontos (bár attól sem lehet elvonatkoztatni).
Azt kell figyelembe venniük a klub, a rendvédelmi szervek és az igazságszolgáltatás képviselőinek, hogy ezek a vadállatok az egész társadalomra veszélyesek, és közbiztonsági kockázatot jelentenek, hiszen ugyanúgy gyűlölik a rivális csapatok (román) szurkolóit is, és nem riadnak vissza a rendőrökkel, csendőrökkel való összetűzésektől sem. Felelősségre vonásukat, jobb útra térítésüket egyaránt megköveteli a törvény és a sport szelleme.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
