2009. augusztus 13., 10:052009. augusztus 13., 10:05
Enyhén szólva is megmosolyogtató Marian Sârbu munkaügyi miniszter „lelkifröccse”, miszerint a közszféra dolgozóinak és a szakszervezeteknek meg kell érteniük, hogy a gazdasági válság közepette az intézkedés nagyon is indokolt, így azt szeretné, ha az alkalmazottak önként, dalolva vállalnák a fizetetlen szabadnapokat. Namármost roppant kíváncsiak lennénk arra a munkavállalóra – legyen az állami vagy magáncég alkalmazottja –, aki kényszerítő körülmény híján fog jelentkezni: ugyan küldjék már el tíz napra kényszerszabadságra, mi neki az a havi bérkiesés.
Ezzel a stratégiával a kormány bizony egyetlen bani megtakarítást sem fog megvalósítani, nemhogy a hazai össztermék 0,3 százalékát, mint ahogy azt a pénzügyminiszter kikalkulálta. Sőt az intézkedés valószínűleg annak ellenére sem éri el a várt hatásfokot, hogy a munkaügyi miniszter burkoltan megzsarolta a közalkalmazottakat: ha nem fogadják el a kényszerszabadságot, akkor a bé verzió már nagyarányú elbocsátásokat tartalmaz.
Ezzel egy időben nem szabad figyelmen kívül hagyni a polgármesterek, helyi és megyei önkormányzati vezetők ágálását sem, közülük ugyanis többen – még a nagykoalíciót erősítő elöljárók is – kerek perec leszögezték: hallani sem akarnak a spórlás ilyen formájáról. Nagyon úgy fest tehát, hogy a kormánynak nem az önkéntességre, hanem törvényre kell apellálnia, ha eredményt akar elérni, még akkor is, ha ez annak a veszélyét hordozza, hogy közalkalmazottak tucatja fog bírósághoz fordulni a majdani jogszabály miatt – mint például a törvényszéki bírák a stresszpótlék megvonása okán.
A legfőbb probléma azonban az, hogy a kormány valójában nem mer belenyúlni a közszféra darázsfészkébe, és az ágazat átvilágítása, hatékonyságának feltérképezése helyett tűzoltással foglalkozik. Addig azonban, amíg tudjuk, hogy a közhivatalok által nyújtott szolgáltatások minősége sok esetben nem indokolja a meglévő számú közalkalmazottak foglalkoztatását, a hűbelebalázs intézkedésekkel a kormány többet veszít a réven, mint amennyit nyer a vámon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok