2009. január 22., 07:282009. január 22., 07:28
„Gyakorlat teszi a mestert” – mondogatják a tapasztaltabb bölcsek, de olyan is van, aki szerint a jó sofőr ritka, és többnyire csak öreg vezetők vannak. Ám az oktatókönyv nem tesz említést az útburkolatot színesítő gödrökről, pedig a megyei illetőségű utak kiemelkedő hányada szép számban rendelkezik ilyennel.
„Vigyázni kell!” – hangoztatják az öreg sofőrök. Igen, de a frissen vizsgázott vezető még csak két szemmel rendelkezik, amiből másfelet elvesz a szembejövő járművek megfeszült figyelése. Az este fényei Párizsban ugyan szépek, ám a megyei rangú közutakon nem, mert megvakítják a volánnál ülőt. A kezdő vezető ezért megpróbál minél közelebb húzni az útszélhez, amint azt a nagykönyv előírja neki, és ekkor hallja a koccanást. Sőt nem is koccanás az, sokkal inkább mennydörgésre emlékezteti. Lassít, mert érzi, hogy nem minden olyan, mint amikor elindult. Az autó eleje kezd önálló életet élni, és nem hallgat többé a jó szóra.
Okosabb tehát megállni, még akkor is, ha a színpad épp egy duplakanyar közepe. Sofőrünk kiszáll, és láss csodát, a jobb első kereke a kedvenc szilvalekváros palacsintáját idézi. Ám a guminak korántsem volt olyan rossz sora, mint a keréktárcsának. A levegő elillant belőle, mert nem marasztalta semmi. Így a kerék olyan arcot vágott, mint akinek kihúzták a zápfogát. Bandzsa lett, mert első típusú találkozása volt egy méretes gödörrel. A kanyar bejáratánál mosdóteknő nagyságú kátyú várta a kezdő sofőrök érkezését.
Napok múlva már egy nagy, piros pufuleces-zacskó virított a gödör melletti fakarón, valószínűleg a Sorstársak fogjunk össze nevű mozgalom aktivistáinak jóvoltából. Egyik reggel, amikor a napsugarak már bevilágították a várostól három kilométerre félreeső, vidéki utat is, egy régi román gyártmányú, francia mintáról koppintott autó parkolt az említett kanyarban. Első kereke tengelyről leszakadva, nem messze tőle méretes gödör. Mellette elhaladva a kezdő sofőr megnyugodni látszott, és titokban örült, nem csak a húszéveseké a világ, az úton bizony poroszkál még néhány korosztály.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok