2009. június 05., 13:172009. június 05., 13:17
Az örömbe ugyanakkor mindkét helyszínen némi üröm is vegyült, hiszen – kimondva-kimondatlanul – azért mindkét oldalt bosszantotta kissé a másik sikere, és ez érvényes volt a két fél támogatóira is. Ma azonban egész más a helyzet: vasárnap este Tőkés László és Markó Béla ugyanazon lista, a magyar összefogás listájának sikeréért drukkol majd.
Azt persze mindannyian tudjuk, hogy nem a hirtelen feltámadt felebaráti szeretet, hanem a közös érdek – a közös veszélyeztetettség tudata – késztette szövetkezésre az addig kibékíthetetlen ellenfélnek hitt politikusokat. Az RMDSZ elveszítette kormányzati pozícióit, így befolyását a politika irányítására, és az új hatalom berendezkedésével egyre inkább kiszorul az alsóbb szintű intézményekből is. Márpedig a befolyásvesztés presztízsveszteséget is jelent, ami akár a kapott szavazatok számán is megmutatkozhat.
Főleg akkor, ha továbbra is ott a független Tőkés László, aki értékes százalékokat vihet el a magyar voksokból. Persze a fenyegetettség kölcsönös – ezért is látta be Tőkés, hogy a közös lista mégiscsak előnyösebb. Demagógia volna ugyanakkor kijelenteni, hogy ez az összefogás csak az abban részt vevő RMDSZ és EMNT szűkebb vezetőségének és a mandátumhoz jutó politikusoknak az érdeke.
A jelenlegi állapotok – a magyar intézményvezetők tömeges eltávolítása, az újraéledő nacionalizmus – azt jelzik: szükséges a romániai magyar jelenlét az uniós intézményekben is, hogy saját képviselőinken keresztül próbáljuk meg jogainkat érvényesíteni. Az összefogás listájára adott voks persze részben biankó csekk is – ám a közös érdekérvényesítés lehetősége megérdemel egy esélyt.
Abban a reményben voksolunk a listára, hogy az EP-küszöb átugrása nem csak vasárnap este és nem csupán a kampánystáb számára ad majd okot örömujjongásra, hogy a közös listának biztosított sansz mindannyiunk számára új esélyt jelent majd. És hogy az összefogás a választások után is megmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok