Méltó, méltóság, közméltóság – világos, egyértelmű szóösszefüggések, melyek nemcsak a mi nyelvünkben, de minden latin eredetű nyelvben is – a románban például demn, demnitate, demnitar – hasonló.
2013. június 30., 21:262013. június 30., 21:26
2013. június 30., 22:242013. június 30., 22:24
Tehát csak egy arra méltó magatartású ember érdemelheti ki egy közösség szószólói, képviselői tisztségét. Vagy inkább érdemelhetné ki?! Nem is volna olyan feltűnő a helyesbítés, mivel – sajnos – egyre több esetben kell tapasztalnunk, hogy a közméltóságok nagyon is méltatlanul viselkednek.
A magam részéről már annyira megszoktam, hogy alig veszek észre egy-egy újabb méltatlanságot, legutóbb viszont felkaptam a fejem: egy fontosnak mondott törvénytervezet megvitatásának elhalasztásáról volt szó, nem éppen az őszi, de majd a valamikor nyáron összehívandó különleges parlamenti ülésszakig, mire az egyik szenátor, aki civilben a miniszterelnök apósa, csak úgy mentében, a válla felett visszaszólt, hogy erről a nyári ülésről nem kellene sokat beszélni, mivel a közméltóságoknak már megvan a jó előre elhatározott üdülési tervük, repülőjegyek lefoglalva... És egyáltalán, valamikor pihenni is kell.
Kell bizony, a népi bölcsesség is azt mondja ugyebár, hogy nyugalom után édes a pihenés. Nem mintha irigyelném őkelmééktől a nyugodt kikapcsolódást, ha az év zömében látható nyomai volnának annak, hogy a mindenkit érintő közügyek pozitív megoldásaiba egyáltalán megpróbáltak volna bekapcsolódni, a vége- hossza nincs vallásos és világi ünnepek megülése mellett – miközben például a tanerők méltatlanul alacsony fizetését azzal magyarázzák, hogy ott az a rengeteg vakáció.
De ettől eltekintve, az sem válik dicsőségére ennek a dicső seregnek, hogy nemtől, kortól, pártoktól és ideológiáktól függetlenül alig múlik el nap, hogy fel ne bukkanjon valamelyikükről újabb tisztáz(hat)atlan telek-, ingatlan- vagy földmismás. Meg amikor kiderül, hogy sokan szépen bezsebelik az adóinkból összekuporgatott tetemes összegeket luxushotelre, kiszállásra, holott alig moccannak ki a fővárosi villájukból, legföljebb a livingből kimennek a kerti uszodáig vagy a teniszpályára. Közben pedig a bizniszt még csak nem is felnőtt gyerekeik, testvéreik, sógorok-komák irányítják, de a törvény vállvonogatása mellett „komoly\" kisóvodás vagy hajlott korú beteg üzletemberek, akkor szeretném, ha közfelkiáltással a honi értelmező szótárakban a közméltóság mellett alternatívaként megjelenne a közméltatlanság is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!