2009. június 19., 10:042009. június 19., 10:04
A régi városlakók igényszintjéhez mérve semmiként nem az, viszont a sárból és latyakból kiemeltek számára csaknem a Kánaán. Az európai mércéhez viszonyítva semmiképpen sem a virágok városa. A Balkán gazában azonban maga a tündérkert. Nézőpont kérdése az egész, ahol nemcsak az a lényeg, honnan nézzük, hanem főleg az, látjuk-e egyáltalán.
Merthogy mi egyébre vallana, mint szűklátókörűségre, vagy egyenesen elvakultságra az a tény, ahogyan a város főkertésze kezeli a még megmaradt zöldövezet kérdését. Azonkívül, hogy felsőbb utasításra, megállás nélkül egészséges fákat vágat ki, helyet csinálva az autók által képviselt technika meg a tömbházak fémjelezte szocializmus vívmányainak, újabban ott is a zöldövezet felszámolásához folyamodott, ahova nem lehet újabb betonszörnyeteget építeni, sem utat szélesíteni, de még csak egy árva parkoló kialakítására sem telik.
Mindössze gondozni kell. Ráadásul a Dózsa György utcai közlekedési sávokat elválasztó, méternyi szélességű zöldövezet kövezése kapcsán azzal magyarázkodni, hogy a télen leszórt só tönkreteszi, és ezért évről évre újra kell vetni a füvet, egy kertész szájából több mint nevetséges; egyenesen szégyenletes.
Lehet, hogy ez a szakember még nem látott zöldövezetet a külföldi autópályákat elválasztó négy, hat vagy nyolc sáv között, de azt már csak illene tudnia, hogy a Dózsa György utcából nyíló Kövesdombon harminc éve zöldell a fű az úttest közepén. Az az érve, hogy külföldön nem sózzák az utakat, a trópusokon hihetőnek tűnne, ám Európában semmiként.
A romániai sóbányák évente több százezer tonna ipari sót exportálnak külföldi útkarbantartó cégeknek. Hogy ezek vezetői csupán munkásaik tízóraira hozott hagymája mellé vásárolnák a sót, aligha hiszem. Két lehetőség áll fenn: kijelentéseivel a vásárhelyi kőrózsák szülőatyja vagy a lakosságot nézi ostobának, vagy ő maga az.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok