2013. március 29., 09:312013. március 29., 09:31
Ha például mostanában divattá vált kerékpárutakat építeni, akkor nem maradhatunk el a fejlett, környezettudatosságban fényévekkel előttünk járó Nyugat mögött, így a városok központjában kerékpárutakat kell építeni, ha törik, ha szakad. Ha másképp nem megy, akkor úgy, hogy ledózerolunk egy egész házsort az egyik, főtérre nyíló utcában. Legalábbis így gondolja az a tanácsadó cég, amely ilyen értelmű javaslatot tett Nagyvárad polgármesterének.
Aki ahelyett, hogy „Fiam, ülj le, egyes!” felkiáltással visszadobta volna a tervet a cég képviselőjének, lelkesen fölkarolta a javaslatot. Mielőtt még valaki kerékpáros-gyűlölőnek bélyegezne, és rám küldené a környezetvédelmi őrséget, jelezném, hogy magam is szívesebben élek olyan városban, ahol az autóhasználat helyett a zajtalanabb és környezetbarátabb kerékpározást részesítik előnyben. Viszont a zöldideológia alkalmazásában sem ártana a jó öreg józan észre hagyatkozni.
Na ez az, ami gyakorlatilag teljesen kizárt. Már csak azért is, mert a városfejlesztési tervek megvalósítása kapcsán a helyismeret és a lokálpatriotizmus, a hely történelmi és kulturális örökségének tisztelete elengedhetetlen, de ha az illetékes önkormányzati vezető amúgy alig néhány éve került az érintett városba, ezek megléte igencsak kérdéses. Ilyenkor pedig nem számít, hogy tönkreteszik az évszázados múltra tekintő épített örökséget, elvégre nem az ő ősei építették, nem az ő múltjának része.
Viszont a házak helyén épülő kerékpárút biztosan hoz néhány szavazatot a város múltjához szintén csak mérsékelten kötődő zöldaktivisták részéről, arról nem is beszélve, hogy ha már felszabadulnak azok a telkek, akkor lehet, hogy a kerékpárút csak egy kicsiny szakaszukat foglalja majd el, így valamit kezdeni kell velük. És nem kizárt, hogy teljesen véletlenül akad majd néhány, a polgármester pártjával szintén teljesen véletlenül jó viszonyt ápoló, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalkozó, akinek pont lesz egy-két jó ötlete arra, hogyan lehetne az illető telkeket hasznosítani. Természetesen a környezettudatosság szempontjait mindvégig szem előtt tartva.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.