Mindez olyan körülmények között, amikor naponta esnek áldozatul emberek a nagyvadak támadásainak. A túlszaporodott medveállomány veszélyét elbagatellizáló bukaresti környezetvédő megmondóember az Egyesült Államokban száz évvel ezelőtt létrehozott Yellowstone Nemzeti Parkkal példálózik, ahol mintegy 9 ezer négyzetkilométeren 600 grizzlymedve él nagy békességben az oda látogató turistákkal. Păun szerint az ottani példás medve-ember együttélés Romániában is megvalósítható. A környezetvédő egyetlen „apróságról” feledkezik meg: ehhez ki kéne telepíteni több megye lakosságát a környékről, hogy a Keleti-Kárpátok vonulata melletti megyék olyan nemzeti parkká váljanak, ahol majd jó pénzért lehetne mutogatni a felfegyverkezett vadőrök által kísért turistacsoportoknak a barnamedvét.

De ne bonyolódjunk bele a zöldek science fiction-szerű képzelgéseibe. A valóság ennél sokkal tragikusabb: miközben városi környezetvédők bukaresti bőrfotelekből a medve–ember együttélés romantikus képzelgéseivel etetik a közvéleményt, egyre több székelyföldi településen már a saját portájukon is életveszélyben vannak az emberek. Ha valaki magányosan az erdőbe merészkedik, nem biztos, hogy hozzátartozói még épségben találkoznak vele. Sötétedés után sok településen az utcán sem ajánlatos kószálni, mert bárhol medvével futhat össze az ember, és nincs aki megvédje.

Ami jó pár éve Romániában medveügyben történik, tipikus példája annak, amikor felelőtlen politikusok – név szerint Dacian Cioloș technokrata kormánya – egy szigorúan szakmai kérdést átpolitizált. Az addig működőképes vadgazdálkodást kivette a vadászati szakemberek, vadásztársaságok kezéből, és hozzá nem érző politikusokra bízta. Az akkori környezetvédelmi miniszter 2016-ban önhatalmúlag betiltotta a medve vadászatát. Az utóbbi öt esztendőben a vadgazdálkodási szakemberek által kért állományszabályozás ellenére – a korábban évi rendszerességgel kilőtt mintegy 400 medve helyett – csupán néhány nagyvad kerülhetett puskavégre.

A túlszaporodott medveállománnyal már 2016-ban is bajok voltak, ezért a vadászszervezetek a korábbi 400 helyett 520 kilövési engedélyt kértek, amire válaszul az ultraliberális Cioloș-kormány betiltotta a medvék vadászatát. Döntésüket hazug módon azzal indokolták, hogy az Európai Bizottság kérésének tettek eleget, amiről azóta kiderült, hogy nem igaz. A technokrata kormány bukása után minden maradt a régiben, mert a megerősödött (méreg)zöld lobbi a közvélemény számára jól hangzó vadvédelmi kampányban zsarolta a politikusokat, a vadászokat és vadászszervezeteket pedig bűnözőkként mutatták be. A többéves érzékenyítésnek meglett a hatása: az ország közvéleménye már nem törődik a medvék áldozataival, de ha egy medvének baja esik, azonnal beindult a „zöld úthenger”.

Az RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter hatalma valószínűleg kevés ahhoz, hogy a maffiaszerű zöldlobbit – ami mögött hatalmas pénzügyi érdekek állnak – meg tudja törni medvekérdésben. A zöldek romániai ágensei ma már jól el tudják adni Brüsszelben az „érintetlen Kárpátok” mítoszát, Európa legnagyobb medve- és farkasállományának védelmét, ami a tőlünk távol élő politikusok számára egy szép tündérmese. Azt azonban Nyugaton is tudják, hogy a zavartalan medve–ember együttélés csak a zöldek fejében létezik, mert amikor az elmúlt években bizonyos hírek szerint a román szaktárca több nyugat-európai országnak ajánlott fel áttelepítésre barnamedvét, határozott elutasítással találkozott.

Medveügyben egyelőre megy a kommunikációs harc. A kérdés az, hogy még hány embernek kell megsérülnie vagy meghalnia ahhoz, hogy a medvekérdés a bukaresti koalíciós kormány szakítópróbájává váljon.