2009. december 08., 10:412009. december 08., 10:41
Az pedig különösen szánalmas, hogy veresége férfihoz illő beismerése helyett tegnap este maszszív csalást és óvást emlegetett, amikor ezt a hazai civil szervezetek vagy az EBESZ jelentései sem támasztották alá, gazdasági elemzők pedig a végeredmény mihamarabbi kihirdetését, stabil kormány megalakítását sürgetik.
Sebaj, a szocdem politikusnak az elkövetkezőkben temérdek ideje lesz kiértékelni, miért mért rá a sors csúfos bukást a szép politikai halál helyett, a pártelnöki teendőkkel ugyanis nem sokáig kell bíbelődnie, kíméletlenül megbukik a PSD-ben is. Mostani veresége különösen azért súlyos, mivel Geoanának hat párttal, „több mogulnyi” médiatröszttel és tucatnyi „független” elemzővel a háta mögött sem sikerült kétvállra fektetnie ellenfelét. (Ha már itt tartunk, hadd vigasztaljuk kicsit a PSD-elnök autonómiaügyben mindannyiszor a băsescui elutasítással bezzegelő magyar rajongóit: Geoană ugyancsak Románia alkotmányából indul ki, amikor az önrendelkezés kerül szóba).
No de Traian Băsescu szavazói is jobban teszik, ha megpróbálják mihamarabb fellebbenteni a mostani eufória fátylát. Ha ugyanis az újrázó államfő nem tanul első mandátuma során elkövetett hibáiból, ha továbbra is a konfrontációt keresi ott, ahol a kompromisszumot kellene, akkor hívei öröme – akárcsak a Geoanáé vasárnap – már most korainak bizonyul. Nem azt mondjuk, hogy Băsescunak a posztkommunista berendezkedés leépítése vagy a politikaival összefonódó gazdasági maffia lekaszabolása terén kellene meghátrálnia, bizonyosan többre menne azonban, ha több szövetségest keresne magának, mint ellenséget. Most rögtön például azzal, hogy nem feltétlenül a demokrata-liberális párt soraiból jelöl miniszterelnököt, hanem olyan válságmenedzsert választ, aki mögé egységesen felsorakoznak a liberálisok és az RMDSZ is. Már csak a ráruházott új bizalom kedvéért is.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.