Kontrafék

Egy kicsit furcsa volt a mesterségesen felturbózott izgalom, a gerjesztett hangulat, a sok hű, meg a sok jaj, de végül is most ilyen a világ, nem lehet elvárni, hogy olyan világslágereket gyöngyözzön ki magából ez a fesztivál, mint amilyeneket hajdanában a viaszbabás France Gall, a mezítlábas Sandy Shaw vagy a későbbi Abba-csajok produkáltak.

Másfél emberöltő nagy idő, történt egy és más közben. Szóval nem is a sapkával-szakállal álcázott vagy a kettős hangú dalnokkal van nekem bajom, hanem azzal a véletlenül elkottyintott megjegyzéssel, hogy így legalább könnyebben őrizhet meg a Fennvaló a nyeréstől, mert mi lenne, ha jövőre meg kellene szervezni ezt a hipergigabulit?! Magyarán: odajutottunk, hogy az olimpia szellemére vágja ki az, akit illet a kontrát, sőt a rekontrát is, ha szükséges. Nem igazán értem én ezt az egészet, de nem is csoda, hisz én a Viaszbabára és a Waterloora buliztam.

És élveztem, ahogy azok a jó hangú, fiatal lányok mindent beleadva nyerni akartak. Most a versenyre induló tarisznyájában az az útravaló, hogy „vigyázz, nehogy nyerni merj, mert a gatyánk is rámegy!” Egészen más műfajban, de hasonló csodálkozást-hitetlenkedést váltott ki annak idején (a Viaszbaba és a Waterloo idején) Svájcban élő rokonomnak az a megjegyzése, hogy ott eltelik bizony anélkül egy-egy választási ciklus, hogy tudnák, ki is az állam elnöke. A Kárpátok Géniuszának mindenre rátelepedő árnyékában ez még viccnek sem számított, mert hogyhogy? Elmagyarázta, hogy szövetségi állam lévén a svájci elnöknek csak amolyan díszpintyszerepe van, felavat, szalagot vág, nagykövetet fogad, de ez nem érdekli az embereket. Mindenki annak a kantonnak az ügyes-bajos dolgaival foglalkozik, ahol és amiből él.

S ha valami probléma van, azt azonnal megnépszavazzák, ha kell, többször is. Jóval később kezdtem el értegetni ezt a tizenharmadik században kiküzdött demokráciát, illetve azt, hogy mit is jelent a népakarat és a kantonok szövetsége. Most is aszerint élnek, nem is akárhogyan. Mi pedig addig, amíg elérjük az életszínvonalukat, pró és kontra ágálunk a különböző hangászok sikeréért-kudarcáért. Mert ilyen idők járnak, nem mint Tell Vilmos korában, akiben fel sem merült, hogy nyila ne találja el a fia fején az almát.