2009. július 17., 12:342009. július 17., 12:34
Rájött erre a giurgiui püspökség is, minden bizonnyal ennek tudható be, hogy 750 ezer lejt fizetett egy vámtiszt luxusvillájáért, hogy ott rendezze be legújabb kolostorát. Az ötlet jó, hisz az a híveknek is alapvető érdeke, hogy az üdvözülésükért ügyködő egyházi személyzet jó fizikai és szellemi állapotban legyen. Hogy is nézne már ki az, ha a hívő görögkeleti polgár elmenne gyónni, aztán a sötét, középkori állapotokat idéző cellában sínylődő egyházfi a sanyarú körülmények miatt szakszerűtlenül oldozná fel, ő meg minden bűnbánat ellenére mehetne a pokolba?
Szóval teljesen érthető, hogy a klerikális oldal sem veti meg a luxust. Az a lehető legtermészetesebb, hogy egy kolostorhoz úszómedence is tartozzék, hiszen az egyház szolgái számára nem csupán a lelki, de a testi megtisztulás is fontos kell hogy legyen. Amúgy pedig a medencét abszolút praktikus célokra is föl lehet használni: szentelt vízzel feltöltve kitűnő helyszínül szolgálhat a keresztelők számára.
Mint ahogy a többi luxuscikknek is megvan a maga helye. A két személyautó mindenképpen jól jön, hiszen a hívek adományozó kedvében sem lehet a végletekig megbízni, így néha az atyáknak-anyáknak is be kell ugraniuk a közeli bevásárlóközpontba egy-két alapvető dologért, például koktélernyőért vagy pezsgősvödörért.
A Land Rover terepjáró haszna szintúgy vitathatatlan: a nehéz terepviszonyok között élő hívek lelki üdvéről is gondoskodni kell, azt meg végképp nem várhatjuk el egy görögkeleti kolostor lakóitól, hogy gyalog vágjanak neki az útnak a téli zegernyében vagy a nyári kánikulában. A gépkocsipark koronája, a Hummer terepjáró szükségességéhez pedig aztán végképp nem férhet kétség. Közismert, hogy ezt a járművet az amerikai hadseregben rendszeresítették a veszélyes vidékeken való személyszállításra.
Márpedig manapság, a felvilágosult huszonegyedik században jól jön egy ilyen, hiszen bármelyik fa vagy szikla mögött ott lapulhat egy ateista kommandó, amely alig várja, hogy levadászhassa a szerintük a középkor sötétebbik felét a mai korba is átmentő ortodox egyházfikat. Márpedig e jámbor, önmegtartóztató férfiúkért és nőkért tényleg nagy kár lenne.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.