2009. május 19., 10:512009. május 19., 10:51
Tudom, hogy a Lili nevű hajadonnal is hiába egyezek ki, hogy ha húsvétra adtam néhány garast, karácsonyig ne álljon elém az utcán, mert amint elém kerül, reflexszerűen nyúlok a zsebemhez aprópénz után kutatva. Tudom, tudom, tudom, hogy mindezzel nem azt a célt segítem, hogy kisvárosom utcáin minél kevesebb koldus legyen, hanem talán a koldusokat futtató bűnszövetkezeteket. Mégsem tudok ellenállni az elesettség látványának, a könyörgő hangon előadott kéregetésnek.
Pedig sokszor megfogadtam magamban: többé soha! Minap meglehetősen furcsa kéregetővel találkoztam. Szép, színes, tiszta ruhába öltözött – amolyan igazi filmbe illő – cigánylány közelített felém, egyáltalán nem keltve az elesettség, a rászorultság látszatát, magabiztosan, tele önbizalommal mosolygott felém. „Kezicsókolom nénike!” – becézett negédes hangon, és továbbra is derűsen mosolyogva fűzte hozzá – „Álljék meg egy szóra!”
Ha nem mondta volna, akkor is „lecövekelek”, a romáktól általános társadalmi szinten nem tapasztalható illemtudás és tiszteletadás láttán. A hölgy, kihasználva meglepettségemet, hirtelen elkapta a kezem, s míg annyit mondhattam volna: „bükkmakk”, a kezembe csúsztatott egy lejt. „Legyen szerencséje az életben magának is, a családjának is” – szajkózta a már ismerős szöveget, azonban ezúttal a garas az én markomban volt, nem én adtam neki. No, ha eddig csak meglepett a viselkedésmód, ettől végképp földbe gyökerezett a lábam.
A cigánylány azonban folytatta: „Hogy még nagyobb szerencséje legyen, úgy talál, hogy maga a dupláját adja vissza nekem. Ha azt akarja, hogy a gyermekeinek is szerencséje legyen, háromszorosát adja, ha pedig az egész rokonságának szerencsét akar, ötszörösét adja.” Ámuldozva a „kiváló ajánlaton”, ráadásul annak tudatában, hogy édesapám épp nehéz műtét előtt áll, nem nehéz kitalálni, elvarázsoltságomban melyik opciót választottam. Néhány méterrel odébb azonban elöntött a pulykaméreg és dühösen meséltem az első utamba kerülő ismerősnek: „Nézd, hogy jártam!” Tájékozottabb ismerősöm azonban megvigasztalt: „Ez az új koldulási marketingstratégia. Nem tudtad?” Nahát…!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok