2010. november 18., 10:452010. november 18., 10:45
Egy alkalommal ilyen orvosi eset állított be gennyes, elfertőződött térdével a vonat fülkéjébe, s mivel a sors úgy gondolta, nem elég meggyőző a látvány, a vonat kissé megdőlt, minek következtében a koldus a tömött fülke utasaira vágódott. Azt már fölösleges elmesélnem, milyen fizikai és lelki körülmények között vártuk a leszállást, egy biztos: senki nem adott pénzt a kéregetőnek. Egy másik esetben pedig fiatalokat szórakoztatott egy részeg koldus, aki a nyakából kiálló cső segítségével lélegzett. Úgy látszik, ez a módszer bevált, mert az utasoknak annyira tetszett, hogy a kéregető a csövön keresztül cigarettázik, hogy hazáig ellátták mindenféle inni-, enni- és szívnivalóval. Természetesen nem ennyire megrázó, de nagyon hatni akaró formái is vannak a pénzcsórásnak.
Egy férfi például rendszeresen gyűjt súlyos beteg fia műtétjére a 32-es buszon. Az előadás minden alkalommal ugyanaz: megáll a busz lépcsőjén, mintha méltó sem volna rá, hogy a többiekkel utazzon, majd hangos, síró hangon elhadar néhány adatot kisfia betegségét illetően, és fényképét mutogatva körbejár egy kalappal. Mivel az én meggyőződésem az, hogy semmilyen kéregetőnek nem adok pénzt, egyrészt, mert nekem sincs, másrészt, mert ezzel a koldulást támogatom, elutasító testtartásban bámulok ki a semmibe. Miután az utasok képébe jól belerakta a kalapot a férfi, kiveszi a zsákmányt, és mindenki előtt gondosan sorba rakja az összeget.
Nem kis csodálkozásomra rajtam kívül mindenki adott pénzt, méghozzá csak ötlejesek voltak az úriember kezében. Kis számolgatás után rájöttem, egy busznyi embertől ilyen módszerrel pontosan háromnapi keresetemet gyűjtötte össze öt perc alatt. Persze lelkiismeret-furdalás is gyötört, amiért rögtön csalónak gondoltam, de miután egy év múlva se került ki a műtétre való pénz, kezdtem gyanakodni. Mindenesetre úgy látszik, ebben az országban még mindig ez a legbiztosabb megélhetési módszer, kezes és fedezet nélkül.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.