Még mindig azt remélem, kiderül, hogy csak vicc ez az egész. Hogy valaki esetleg így akart bosszút állni azért, mert nem történt vele csoda. Vagy egy eszement lelki terroristának az ötlete.
2013. augusztus 27., 22:502013. augusztus 27., 22:50
Mindegy, csak igaz ne volna, mert ha az... Olyan hír érkezett, hogy a fõpátriárka megszervezi az épülõben lévõ Nemzetmegváltó Katedrális külsõ és belsõ pontjainak nyilvános árverését – a koldusok számára. Már ez is méltó az abszurd dráma atyjának, Eugen Ionescunak a tollára, de a vastagja csak ezután következik.
Hisz minden korrekt árverésnek van egy részletes követelménylistája, „természetesen\" (??!!) ennek is: a pályázati elõírások közt szerepel, hogy az illetõ koldusnak legalább hároméves szakmai gyakorlattal és évi minimum nyolcmillió eurós eddigi forgalommal kell rendelkeznie, a fõúton ugyanis százezer euró lesz egy hely évente, speciális, stratégiai helyeken pedig négyszázezer. Vagyis holmi ágrólszakadt egyének ne is merészkedjenek a templomi kufárok közelébe, úgysem rúghatnak labdába, bocsánat, úgysem nyújthatják majd alamizsnára a kezüket.
És ezzel még mindig nincs vége: ha beindul az üzem, akkor a feltételeket teljesíteni tudó, azaz kedvezményezett koldus a bevételének mindöszsze tíz százalékát tarthatja meg, kilencvent le kell adnia az egyháznak. Mert ez így keresztényi – zárta le a gondolatsort a hír szerkesztõje.Hát igen, össze sem tudnám számolni, hány olyan filmet láttam, aminek középpontjában a prostikat futtató stricibandák közti konfliktus állt, illetve a lényeg, hogy nehéz testi munkájának hasznából az egész éjszaka strichelõ szerencsétlen lány látta a legkevesebbet.
Közben pedig várom, csak rám szól valaki, hogy vicc volt az egész hír, ne vegyem olyan komolyan. Enyhítgetem is egy kicsit magam, hogy egyik kedvencemnek, Dürrenmattnak is van egy darabja, az Angyal szállt le Babilonba, csak az fordított elõjelű: a dúsgazdag koldus jótékonykodásra fordítja vagyonát, hisz õ már úgyis megszokta, hogy a toprongyost játssza.
De hiába. A hír borzalmán semmi sem enyhít, és szólni sem szól senki, hogy csak vicc volt. Eszembe jut, hogy amikor a mostani pátriárkát felkenték, legnagyobb érdemeként azt említették, milyen jól tudja a pénzeket menedzselni. Közben a tépelõdéseim hátterébe kivetül a gyönyörű barokk festmény, ahogy a templomban lebzselõ kufárokra emeli Krisztus a korbácsát. Euró ugyan még nem létezett, de az emberi lelkeknek már akkor szükségük volt menedzselésre.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!