Fotó: Pixabay
FÓRUM – A világ népessége két esztendőn át aggódott a koronavírus-járvány rövid vagy hosszú távú következményei miatt. Hosszú hónapok óta az orosz–ukrán (amerikai) háborús konfliktus kiéleződése és a békés megegyezés délibábszerűsége fokozza a szorongásunkat. A világ népességének alig tíz százalékát kitevő Európa (oroszokkal és ukránokkal együtt) a fűtési szezon kezdetén máris diszkomfortérzéssel tekint az alacsonyabb lakáshőmérséklet ellenére is megsokszorozódó gázszámlákra. Szóval, aggodalomra van okunk alaposan.
2022. október 30., 16:482022. október 30., 16:48
De Amerika is aggódik. Az európai szövetségeseknek négyszeres áron eladott energiahordozókból és a fegyvereladásokból itt-ott csurranó-cseppenő jövedelmeken túl azt olvashatjuk, hogy Joe Biden elnök aggódik Magyarországért. No nem azért, mert a benzinkutak a nem magyar rendszámú autóknak drágábban mérik a benzint (ezért hadd aggódjanak az európai szövetségesek, amerikai autó úgysem fog tankolni Magyarhonban), hanem a jogállamiságot ért diktatórikus atrocitások, a sajtószabadság veszélyeztetettsége, a másneműeket ért hátrányos megkülönböztetések stb. stb. stb. miatt.
Megjegyzem, bár nem merjük leírni és kimondani (akkor lenne ám felháborodás!),
Csóváljuk a fejünket, hogy az USA képes lehet arra, hogy az orosz gázvezetéket saját maga robbantassa fel saját exportja növelése érdekében. És főleg az elnökért aggódunk, aki – a világuralomra törekvő Egyesült Államok első számú képviselőjeként – szánalmasabbnál szánalmasabb történetek szereplője, beszűkült szellemi teljesítőképessége okán pedig szavahihetősége egyre inkább megkérdőjelezhető.
Testi-lelki-szellemi állóképessége egy napon sem emlegethető a magyar elnök asszonnyal. És ha már nem lehet komolyan venni az Amerikai Egyesült Államok elnökét, akkor az általa vezetett világhatalomnak a bírálatát mennyire lehet hitelesnek tekinteni, amikor azt kritizálja, hogy a szabadságvágyó (magyar) emberek szabadon elmondják a neki nem tetsző véleményüket.
Csöndesen aggódok magam is. A korrupciós botrányba keveredett és az önkritika gyakorlásáról megfeledkező uniós elnök asszony miatt. A valóságot nélkülöző, az új évezred nyugati ideológiáját visszataszítóan szolgáló és teljesen félrevezető jelentések miatt, amelyekben az egykor példakép Nyugat kitartóan aggódik Magyarország és Lengyelország függetlenségéért. (A magyar szabadságszeretet, Nyugat-védő áldozat már rég el van felejtve, akárcsak a sokat szenvedett, a nagyhatalmak által többször felosztott, a nácik által lerombolt, ám az újjáépítés összefogásából, keresztyénségből és gyermekvállalásból jelesre vizsgázó mindenkori lengyel példamutatás is. A lényeg az, hogy a valósággal nem szembesülő uniós vezetők aggódnak, büntetnek, pénzeket vonnak meg).
A helyzet egyszerre tragikus és komikus, azaz tragikomikus. A kölcsönös aggodalom közepette Európa lassacskán teljesen elveszíti hitelességét, miközben marad a Churchill-i remény, miszerint a demokráciánál nincs járhatóbb út, hiszen „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozott”. Számomra azonban a madáchi biztatás a legmeghatározóbb: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.
Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.
Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?
A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.
Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.
Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.
Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.
Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.
Aki csak egy kicsit is tisztában van az erőviszonyokkal, az mindvégig tudhatta, hogy Klaus Iohannis román elnöknek természetesen fikarcnyi esélye sincs arra, hogy megszerezze a NATO főtitkári tisztségét.
Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.
szóljon hozzá!