2010. október 04., 10:482010. október 04., 10:48
Szomorú, de egyre többen lesznek, és a jelenség már falvakon is felütötte a fejét, s ez intő jel. Hála az égnek, eddig még senki sem dobta fel az ötletet, hogy ezeket az embereket is kasztráltatni kellene. Nem sűrűn hallani, hogy az elöljárók elvágták a legfrissebben átadott embermenhely szalagját. Mint ahogy azt sem olvasni a címlapokon, számba vették a kóbor embereket, és megpróbálják megakadályozni azok elszaporodását.
Az sem véletlen, hogy szinte minden kóbor ember mellett látni egy kóbor ebet is. Elvileg ahol egy kiflivég leesik, ott már többen igyekeznek lecsapni a morzsára. Az is előfordul, hogy szörnyen nagyot tévedek, és egyszerűen csak mindenkinek kell egy barát. Az viszont tény, hogy az egyik iskola mellett a minap egy utcagyereket láttam eldobott kiflivégeket rágcsálni. Amikor felállt, és kiesett egy a kezéből, akkorát koppant, mint a nagytemplom középső harangja. Ennek ellenére felkapta, nehogy másé legyen, és egy sarokkal odébb telepedett le megenni. Nem hiába találta ki, nem vész kárba az állambácsi kifliprogramja.
Nagyon keveset olvasni a napilapok hasábjain a félresiklott életekről, pedig nem mindennapi tanulság egy híd alatt lakó egyetemi tanár elkeseredett vallomása, vagy egy jobb sorsra érdemes díva szomorú folyóparti éneke. Kolozsváron egyetemista koromban találkoztam olyan kóbor emberrel, akinek kisujjában volt több főiskolai évfolyam teljes klasszika-filológiai műveltsége. Szavakból és a semmiből csak légvárat lehet építeni, ám azon érdemes lenne elgondolkodniuk azoknak, akiknek hatalmában állna tenni is valamit, mennyire jó az a társadalomnak, ha kóbor ebek és emberek laknak a buszmegállók esőverte fapadjain.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok