Hiszen a román belpolitikai élet sajátosságait és a pártok politikusait ismerve különösebb jóstehetség sem kellett ahhoz, hogy előre látható legyen: a fontos (értsd: pénzes) minisztériumok fölötti rendelkezés legalább annyira lényeges egy párt számára, mint a miniszterelnöki tisztség.

Még úgy is, hogy idén elvileg „békeév” van, hiszen nem tartanak választásokat.

Csakhogy jövőre viszont választási szuperév lesz, parlamenti, önkormányzati, európai parlamenti és államfő-választással is súlyosbítva.

Ezért aztán a kormány legerősebb pártjának számító PSD vezető politikusai közül egyre többen állnak nyilvánosság elé azzal, hogy módosítani kellene a koalíciós megállapodást.

Persze arra igényt tartanak, hogy a PNL az abban foglaltak értelmében májusban átadja nekik a miniszterelnöki tisztséget, azt viszont a jelek szerint már nagyon nem szeretnék, ha át kellene adniuk a liberálisoknak a pénzügyi és a közlekedési tárcát, hiába kapnák meg értük cserébe az európai forrásokért felelős és az igazságügyi minisztériumot.

Mindennek érdekében pedig menet közben változtatnának a játékszabályokon, ami annak fényében nem meglepő, hogy Romániában az adott szó, vagy az írásos megállapodások be nem tartása még ma is igencsak gyakori.

Az ok természetesen az, hogy két olyan, befolyásos minisztériumról van szó, amely nagyon jól jön a választások előtt.

Hiszen a pénzügyminisztérium sáfárkodik az ország költségvetésével, és hagyja jóvá a többi tárca, illetve a kormánynak alárendelt intézmények büdzséjét.

A közlekedési minisztérium pedig Romániában kulcsfontosságú, hiszen az ország közúti és vasúti infrastruktúrája igencsak hiányos. Most viszont az EU-s helyreállítási tervnek köszönhetően pénzeső hull az autópálya-építési és vasút-korszerűsítési beruházásokra, így a közlekedési tárcát birtokló párt számára a következő időszak kitűnő alkalmakat hozhat az önfényezésre.

Ha ugyanis a PSD megtarthatná a tárcát, és májustól az immár PSD-s miniszterelnök – vélhetően Marcel Ciolacu pártelnök – pózolhatna a szociáldemokrata miniszterrel közösen az avatásokon, az jelentős presztízsnövekedést hozhat a pártnak.

Persze csak akkor, ha sikerül túllépni a sztrádaépítéseket övező problémákon, és valóban sikerül is értékelhető hosszúságú aszfaltcsíkot átadni a forgalomnak.

Mindennek természetesen a PNL is tudatában van, nem véletlen, hogy nem akar lemondani arról a lehetőségről, hogy a jelentős összegek felett liberális miniszter rendelkezhessen – és így azokból különböző csatornákon át a párt holdudvara is kapjon valamit, ami nagyon fontos lenne a választási kampány finanszírozása szempontjából is –, illetve hogy ő vághassa majd át a szalagokat, és jelenthesse be az újabb, nagyszabásúnak ígérkező beruházásokat.

És hogy a nagy újraosztást a harmadik koalíciós párt RMDSZ se ússza meg, a kiszivárgott hírek szerint a PSD azzal kompenzálná a liberálisokat, hogy elvenné a magyar szervezettől a szintén sok pénz fölött rendelkező fejlesztési tárcát, és odaadná nekik – hogy a magyarok is érezzék a törődést, és tudják, hol a helyük.

Persze Marcel Ciolacu PSD-elnök most még azzal igyekszik a kedélyeket nyugtatni, hogy ha nem sikerül „jobb megoldást találni”, akkor májusban az előzetes megállapodás szerint zajlanak majd le a cserék a két párt között – ám nem mernénk mérget venni arra, hogy ez valóban így is lesz.

Már csak azért sem, mert a párt befolyásos politikusai előbb-utóbb teremthetnek olyan közhangulatot, hogy nem a szószegés jelentené a legnagyobb presztízsveszteséget számára a PSD politikusai, helyi önkormányzati vezetői és szavazói szemében, hanem az, ha nem tenne meg mindent azért, hogy a párt birtokában maradhassanak a kulcsfontosságúnak tekintett tárcák.

Másrészt pedig azért, mert természetesen ő is szívesen tartaná párton belül a két miniszteri tisztséget.

Vagyis a jelek szerint hiába nincs idén választási év, a kormánypártok – különösen pedig a PSD – máris elkezdték bejáratni a kampánymotort. A fő célpontot pedig jelenleg nem az ellenzék, hanem a koalíciós partner PNL jelenti. Ezt jelzi többek között az is, hogy az utóbbi hetekben egyre több PSD-s politikus fogalmazott meg bírálatokat liberális miniszterekkel szemben.

A konfliktus pedig a kormányfői tisztség és a miniszteri posztok cseréje tervezett időpontjának közeledtével várhatóan egyre csak élesedik majd.

A kérdés csak az, hogy a korai kampányüzemmód milyen hatással lesz a kormányzásra, és ezzel az ország sorsára. Na meg az, hogy a PSD hajlandó lenne-e bevállalni azt, hogy – kihasználva továbbra is magas támogatottságát – addig feszítse a húrt, hogy koalíciós szakítást, ezzel pedig előre hozott választást idézzen elő.