2012. október 16., 09:022012. október 16., 09:02
Egyikük csípőből visszakiabált, félrészegen közölve: ő is rendőr! Nem sokra rá egy ugyanilyen esetben egy másik társaság három tagja is arról tájékoztatta a szomszédságot, hogy ők biza mindannyian rendőrök gyerekei, és ha merészel valaki rájuk szólni, kihívják a maszkosokat, és ránk törik az ajtót. Ilyen esetekben természetesen én magam is rendőrpalánta vagyok, sőt rendőrfőkapitány, de lehetek akár Rambóné vagy Szupergörl is, amit majd alkalomadtán közlök is velük.
Hát őszintén szólva, eddig nem vettem észre, hogy a városban olyan színvonalú volna a közbiztonság, mintha lépten-nyomon rendőrök mászkálnának. Pedig kénytelen leszek elhinni, hiszen folyton beléjük botlok, és még csak nem is mondhatom, hogy akkor nem, mikor szükség van rájuk. Hiszen ilyen esetekben igenis szükség van rájuk, és ott is vannak.
Az más kérdés, hogy semmit nem tesznek, de legalább a lelkem nyugodt lehet: már fölösleges kihívnom a rendőrséget, hiszen ott ülnek, állnak, isznak és kiabálnak a játszótéren éjfél után. Persze ha néha kihívjuk a valódiakat, érdekes módon nem szokott előfordulni, hogy testvérként vagy sógorként üdvözlik ügyeletes vandáljainkat. Szépen igazoltatják, és hazaküldik őket, hogy aztán egy órával később visszatérhessenek. De nem is várhatom, hogy az úgynevezett hatóságnak ennél nagyobb hatalma legyen. Hiszen kivételek a szabályok alól ők is, mint mindenki az országban.
Egyébként mivel is magyarázhatnám, amit tegnap láttam? Egy útkereszteződésben négy autó fordult jobbra. Három indexelt. A negyedik volt a rendőrautó. Ő kivétel a szabály alól, és példát mutat mindenki másnak, aki, amikor lehetősége lesz rá, magára is kivételként tekint majd egyéb dolgokban. A szabályok és törvények, legyenek azok íratlan jószomszédiak vagy akár paragrafusokba foglaltak, így a lehető legkevesebb állampolgárra vonatkoznak, és rájuk is csak akkor, ha éppen nincs lehetőség arra, hogy kivételként viselkedjenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok