Európa elérkezett politikai tűrőképességének határára a gazdasági megszorításokat illetően – jelentette be egy brüsszeli konferencián a hét elején José Manuel Barroso.
2013. április 24., 08:342013. április 24., 08:34
Az Európai Bizottság elnöke szerint az EU által az elmúlt években szorgalmazott megszorításoknak már nincs elegendő politikai és társadalmi támogatottsága, ezért a jövőben inkább a növekedés ösztönzésére kell koncentrálni. Barroso megállapításai előtt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is azt javasolta, hogy az EU fordítson hátat a takarékosságra épülő politikának.
Az ehhez hasonló, eurokrata nyelven elmondott szentenciák hallatán szokott megtorpanni az uniós gyalogpolgár, és visszakérdez: mi van?! Elsősorban a román, spanyol, görög, portugál, ciprusi állampolgárok, akiknek bérét, nyugdíját, bankbetétjét áldozták fel a válság 2008-as kirobbanása óta gyakorlatba ültetett nadrágszíj-összehúzó politika oltárán. Amelyet a megszorítások értelmi szerzői, az IMF, a Világbank és az EU nyomására az érintett országok kormányai egyedüli mentőövként tálaltak a fájó intézkedések elszenvedőinek.
Barroso „megvilágosodásával\" többek között az a probléma, hogy a gazdasági válságnak leginkább kitett uniós országokban valójában sohasem létezett igazi politikai akarat a takarékosság végrehajtására, társadalmi pedig végképp nem.
Vegyük csak Románia példáját: a Boc-kormány annak idején is csak azért csökkentette a közalkalmazottak bérét, és növelte az áfát, mert különben nem jutott volna hitelhez a nemzetközi pénzintézetektől. Az államfő és a miniszterelnök is tisztában volt vele, hogy politikailag ennek megfizetik az árát, és mindez a tavalyi választásokon be is igazolódott. Azt már csak így utólag tudjuk, hogy ezeknek a lefaragásoknak így semmi értelme nem volt: miközben a közszféra kis keresetű dolgozói belerokkantak jövedelmük megkurtításába és az áfanövekedés gerjesztette áremelkedésekbe, az állami vállalatok többségénél a csúcsvezetők ma is horribilis összegeket keresnek, egyesek havi illetménye eléri a 40 ezer eurót.
Ilyen igazságtalan javadalmazás közepette hogyan képes megmagyarázni bármelyik kormány, hogy a megszorításokra szükség volt, és ez volt az egyedüli módja a gazdasági növekedés ösztönzésének? Eláruljuk: sehogy.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!