A PNL vezetőjétől egy ideje már megszokhattuk, hogy kampánymegnyilvánulásainak csimborasszóját egy jó kis magyarozás jelenti. Idén májusig ennek fő oka az volt, hogy ellenzékből kényelmesen nemzetárulózhatta a PDL-t, mert a magyarokkal együtt kormányoz, kormányra kerülését követően pedig ez a hagyomány egyrészt azért maradt meg, mert értékelhető kormányzati tevékenység híján még mindig a magyarveszéllyel való riogatást tartják a legjobb póttevékenységnek, másrészt pedig kívánatosnak tartanák, ha minél kevesebb potenciális koalíciós partnerrel kellene osztozkodni.
Antonescu hőbörgése ugyanakkor paradox módon még jól is jöhet az RMDSZ-nek. Kijelentésével ugyanis, mintha csak megrendelésre igazolná az RMDSZ azon hivatalos retorikáját, hogy „jaj a magyaroknak”, ha nem kerülnek be a parlamentbe, vagy ha nem az RMDSZ lesz – kellően nagyszámú képviselővel – a kizárólagos képviselőjük.
Ez amolyan ostromlott vár érzést kelthet a magyar szavazókban, akik – ha fogcsikorgatva is, mert már egyre kevesebben elégedettek a szövetség eddigi tevékenységével – ismét csak a tulipánra voksolnak, újra elfeledve azt, hogy az RMDSZ kormányon sem volt képes lényegi, maradandó, visszafordíthatatlan vagy nehezen visszafordítható eredményt hozó intézkedéseket elfogadtatni a magyarok javára.
A közvélemény-kutatási eredmények jelenleg ezt a tendenciát igazolják. Az RMDSZ-t most az USL generálta, magyarellenes hangulatban trendi olyan utcalányként aposztrofálni, aki immár mindenkit megörvendeztetett kegyeivel, holott a jelenlegi parlamenti pártok mindegyike ugyanúgy koalícióra lépett már mindenkivel az elmúlt évek során. Ezért nagyjából biztosra vehetjük, hogy ha az USL-nek nem lesz abszolút többsége, a szövetség pedig – a riogatásnak köszönhetően is – hozza szokott eredményét, kiszorítósdi ide vagy oda, a tulipános „kéjhölgy” újabb, magas rangú kuncsaftra számíthat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok