Kis romániai abszurd

2016 ötödik hónapjában a hivatalos statisztika szerint a nettó átlagbér 2046 lej volt, ami 187 lejes növekedést mutatott az előző évhez képest. Három évvel később, idén májusban a nettó átlagfizetés elérte a 3101 lejt, ami 1055 lejjel, vagyis 51,5 százalékkal magasabb, mint a 2016-os szint.

Csakhogy ez a plusz 1055 lej nem sokat segít a mindennapokban, a kiadások ugyanis gyorsabb ütemben nőttek, mint a bevételek. A statisztikai intézet adatsorai szerint 2016-ban a romániai háztartások kiadásai havi szinten átlagosan 2524 lejre rúgtak – ez az összeg egy négyfős, azaz két felnőttből és két kiskorúból álló családra vonatkozik, ami statisztikai meghatározásban 2,8 személyt jelent. Manapság viszont egy ekkora háztartás havi kiadásai már elérik a 4049 lejt, tehát 1525 lejjel, vagyis 60 százalékkal többet költünk, mint három éve.

Persze itt most legyinthet a kedves olvasó, mondván, hogy ez nem jelent semmit, hiszen jobban keresünk, többet költünk, és már nemcsak a mindennapi szükségletek fedezésére futja, hanem többen engedhetnek meg maguknak szebb ruhát, drágább cipőt, mint három éve. Igazuk is lehet, ismerünk mindannyian ilyen családokat.

De sajnos arról is beszélnünk kell, hogy az átlagbér növekedése több szempontból is csalóka adat. Egyebek mellett amiatt, hogy a közszférában erőteljes fizetésemelések voltak az elmúlt években, ami torzítja az átlagbér szintjét. A magánszféra legtöbb ágazatára ugyanis nem volt jellemző a fizetésemelés, így sokan keresnek ugyanannyit, mint három éve, miközben a kenyeret nekik is megemelt áron kell megfizetniük.

Beszédes adat, hogy jelenleg csaknem 1,7 millió romániai alkalmazott, vagyis a munkavállalók 30 százaléka dolgozik minimálbérért, ami nettó értékben messze elmarad az átlagbértől, hiszen a minimálbér végzettség és foglalkozás függvényében 1263 és 1774 lej között alakul. Így nem meglepő, hogy egyre többen követelik a medián érték közzétételét az átlagbér helyett. Az átlagbér ugyanis a romániai keresetek átlaga, amiben benne van a minimálbérért dolgozó készruhagyári munkástól a bankigazgatóig mindenki. A medián ekvivalens jövedelem viszont – ha lennének hivatalos statisztikák – azt mutatná meg, hogy mekkora az a bér, ami a legnagyobb és a legkisebb között éppen középen van, vagyis hogy mekkora az a jövedelem, amelynél szám szerint ugyanannyi ember keres többet, mint kevesebbet – ez ugyanis sokkal jobban rávilágítana a valóságra. Főként, hogy tudjuk, nálunk az egyik legnagyobb a bérszakadék az Európai Unióban.

Beszédes adat ugyanakkor, hogy miközben az INS statisztikái szerint a romániai háztartások kiadásai idén májusban 4049 lejre rúgtak, addig a Syndex életminőség-kutató intézet és a Friedrich Ebert Alapítvány által készített elemzés szerint ma egy családnak, amelyben egy 8 és egy 10 éves gyerek él a szülőkkel, havi 6762 lej jelentené azt a vásárlói kosarat, amennyi elég a méltányos élethez. A lakosság általános szegénységét támasztja alá a GfK vizsgálata is, aminek során 42 európai országban vizsgálták meg a vásárlóerőt. Eszerint Románia a 32. azzal, hogy az egy főre eső vásárlóerő évi 5881 euró évente, ami 4,75 lejes árfolyammal számolva havi 2328 lej jelent. Ez a 14 739 eurós európai átlag alig 60 százaléka. Romániának olyan országokat sikerült maga mögött tudnia, mint Bulgária, Törökország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Albánia, Fehéroroszország, Koszovó, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna. Csak az irigység kedvvért, Liechtensteinben 67 550 euró az egy főre eső vásárlóerő, ami csaknem 11,5-ször több, mint itt.

A számok tükrében tehát világosan látszik, itt valami nagyon nincs rendben, ha a fizetések növekedését „megeszi” az infláció. Főleg olyan körülmények között, hogy az itteni bérek még mindig messze elmaradnak attól, hogy jólétről beszélhessünk. Talán nem ártana, ha a mindenkori kormányok kampányadakozások helyett hosszú távú stratégia mentén emelnék a minimálbért, vállalkozóbarát intézkedéseket foganatosítanának, és végre tennének azért is, hogy ne csak a fogyasztás pörgesse a gazdaságot. Tényleg túl nagy elvárás?