2008. december 29., 16:052008. december 29., 16:05
S a hámfából kirúgáshoz márpedig mindenkinek joga van, ha úri jókedve, zsebe és a körülmények úgy engedik. Székelyföldön azonban a zseb vastagságától és a körülményektől függetlenül is be lehet rúgni, főleg ha az illető vendégként időzik ott. Mert milyen a székely ember, ha vendég van a háznál? Tölti jó szívvel az oroszhegyit vagy éppenséggel a futásfalvit, nehogy azt higygye a messziről érkezett, hogy még azt a kicsi pálinkát is sajnálják tőle. És legfőképp nehogy fösvény, fukar hírét vigyék a székelynek, mert attól aztán begorombul, s ha ez jól sikerül, még a lónyúzó bicska is előkerülhet, amivel aztán „szecskába aprítja még a ködöt is, ha kell”. Meg egyébként is a székely az olyan ember, aki rábízza a vendégre a pálinkafogyasztás mennyiségét, mert ugyan honnét is tudná, hogy egy pohárnyitól, netán kettőtől vagy háromtól, esetleg ennél is többtől rúg be az illető.
Így van ez nálunk Gyergyóban is... Töltik jó szívvel egészen addig, míg a vendég azt mondja: elég. Ha nem mondja, töltik tovább... Na már, most ezzel a hosszas bevezetővel oda akarok kilyukadni, hogy nálunk Gyergyóban a vendégnek jó tudni, mennyi az elég a jófajta szilvapálinkából. Ezt pedig illik tudni minden ideérkező vendégnek még akkor is, ha híres-neves műsorvezető az illető. Mert bizony nem volt szívderítő látvány a Szent Miklós-napok rendezvénysorozat lebonyolítását vállaló műsorvezető szamba lépésekben történő belépője a megnyitón, és ha az elején még kuncogtak is ezen néhányan, az etióp gyerekes ízléstelen, nem a helyhez és alkalomhoz illő vicc után végképp lehervadt a vigyor mindenki arcáról. Azonban a neves személyiség nem állt le itt! A másnap esti operettgálán „úgy meg volt mecskenve” – ahogy nálunk Gyergyóban mondják –, hogy „seggre ült a színpad közepén”. A dísztanácsülésen elvonási tünetekkel küszködhetett, mert csak ezzel magyarázható, hogy egyetlen saját gondolata sem volt, csupa papírról olvasott idézettel hozakodott elő.
Ezek után csupán egy kérdés vetődött fel bennem: kinek nagyobb szégyen: annak, aki, nem tudja, mennyi az elég a pálinkából, vagy annak, aki még fizet is az ilyen műsorvezetőnek?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok