2013. április 15., 21:072013. április 15., 21:07
Arra a Kim Ir Szenre, aki telivér diktatúrát szabadított rá a Koreai-félsziget északi részének amúgy is sokat szenvedett lakóira. Egy olyan rendszert, amelyben ezrek éheznek, miközben a hivatalos propaganda szerint az országban felhőtlen a jólét, amelyben az általa alapított „uralkodói” dinasztia tagjait félistenként kell tisztelni, és amelyben a legfőbb prioritás még akkor is a hadsereg fejlesztése, amikor arról szólnak a hírek, hogy az élelmiszerhiány miatt sokan éhen haltak.
A legégetőbb kérdés most az, minek tudható be a hatalomba csak nemrég beiktatott, fiatal, ráadásul Európában nevelkedett Kim Dzsong Un kardcsörtető magatartása, az állandó háborús fenyegetőzés. Előfordulhat, hogy a tarthatatlan hazai állapotokról próbálja meg elterelni a lakosság figyelmét, mint ahogy az is, hogy belső riválisaival szembeni hatalmát próbálja az erőfitogtatás révén megszilárdítani, de az sem kizárt, hogy csupán zsarolni akarja Washingtont, Szöult és Tokiót, hogy ezáltal biztosítsa hatalmának további elismerését és a külföldi segélyszállítmányokat. A legvalószínűbb az, hogy mindhárom ok egyszerre érvényesül. Fölmerül a kérdés: meddig kell a világnak eltűrnie egy agresszív kis diktatúra fenyegetéseit? Amennyiben valóban támadást indítana, a diktatúra kívülről történő megdöntése lényegesen egyszerűbb lenne. Eddigi támogatói, Peking és Moszkva kihátrálni látszanak Phenjan mögül. Kérdés azonban, hajlandó lenne-e elfogadni Kína és Oroszország a két Korea újraegyesülését, ha ezáltal az egész félszigetre kiterjedne az amerikai érdekszféra. Mint ahogy Dél-Korea számára is komoly teher lenne a szegény, elmaradott Észak integrálása. Komoly stratégiai játszmákról van szó tehát, amelyek túlmutatnak a koreaiak érdekein. Mindettől függetlenül kijelenthető: a világ jobb hellyé válna, ha az elnyomó észak-koreai rezsim megszűnne létezni.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.