2008. december 08., 07:002008. december 08., 07:00
Persze, már régóta tudom, hogy mitől döglik a légy, s hogy hol ess bé, következésképpen kigyógyultam már abból, hogy a horoszkópoknak vagy mindenféle hókuszpókuszoknak higgyek, de azért a fenébe, nem ártana, ha egyszer, legalább egyszer az életben valóra válna valami jó. S erre fel semmi.
Reggel úgy kelek, hogy a kályhában kialudt a tűz – ne tessenek a szívükhöz kapni, nem gázzal fűtünk –, még jó, hogy tél tábornok enyhén kezdte a december elejét. Ettől függetlenül a fatengelyes számítógépem már harmadszorra fagy le, pedig ennek tudvalevőleg semmi köze a kinti s a szobabeli hőmérséklethez, sokkal inkább az anyagiakhoz, amelyekből újabbra, erősebbre nem futja. Szóval a gépnek merevedése van, pénz nincs, a kályha hideg, a hűtő pedig üres. A kamrában az unicumos hólyag alján lötyög még valami meggypálinka, olyan szesszel leöntött fajta, amelyiket Kolozsváron úgy neveznek, hogy visináta. Na, ha a jósom erre gondolt, akkor behúzom egyszerre mind a másfél decit, hátha megoldódnak a gondjaim. Legalább egy-két órára… De amennyire vankuj az idegrendszerem, biztosan erre sem reagál, s különben sem jó, ha kedd reggel az ember leheletén érzik a szesz. Amit a borotválkozás utáni löttyre sem tudnék ráfogni, tessenek csak rápillantani a mellékelt képre. Szóval itt állok, tele reggeli nyűggel s nyakig a rosszkedvben, hogy más kifejezést azért mégiscsak mellőzzek, s a lehető legnyúzottabban vonszolom be magam a fűrésztelepre. Ahol megtudom, hogy az aznapi horoszkópom azzal nyugtat: ne keseregjek a múlt történésein, tekintsek inkább a jövőbe. Rendben: mivel béremelés most sem lesz, a kilátás egyenlő a múlttal. De ez legalább bejön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok